Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Száz szónak is egy a vége – Interjú a Száz szó című oldal mögött álló lánnyal

Sokan szeretik a koncerteket, a színházat, sokakat érdekel a média és sokan szeretnek blogolni is. De vajon eszébe jutott-e valakinek ezeket összevonni? Nos, Molnár Nórának igen!

Nóra 2001. szeptember 29-én született Gyulán. Jelenleg a Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium végzős tanulója, idén fog érettségizni. Az iskolai drámakör és a Békéscsabai Színistúdió aktív tagja, de a színjátszás és a színház mellett érdekli a média világa is, na meg természetesen szereti a zenét. Ezek ötvözete Száz szó elnevezésű honlapja is, amelyről nemrégiben kérdeztük.

„Megéri követni az álmaidat.”
’Akárhányan olvassák is, amit írtok, akkor is értékes az a munka, amit ti kiadtok a kezetekből.”
(Molnár Nóra)

Honnan jött a Száz szó ötlete?

Eredetileg csak interjúkat szerettem volna készíteni olyan személyekkel, akiknek a munkája számomra példaértékű. Elsősorban színészekkel. Aztán kis idő múlva eszembe jutott, hogy lehet, nemcsak magamnak kéne írnom, hanem azoknak is, akiknek szintén példaértékű lehet az adott színész, előadó vagy bárki, akivel éppen interjút készítek. Lehet, hogy meg kéne osszam, akkor ők is el tudják olvasni és ugyanazokon a témákon gondolkodhatnak, amiken én. Ezért gondoltam úgy, hogy indítok egy weboldalt, majd áttértem Facebookra is, hogy minél több embert érhessek el.

Miért pont ezt a nevet választottad?

Szabó Mátéval készítettem az első interjúmat, ahova nagymamám is elkísért. Miközben hazafelé vonatoztunk, panaszkodtam neki, hogy hát ez nagyon hosszú lett és nem tudom, hogy miként fogom tudni lerövidíteni, hiszen az anyag egészét értékesnek tartottam és nem szerettem volna belőle sok mindent kiszedni. Erre nagymamám megkérdezte tőlem, hogy miért nem kértem meg Mátét, hogy száz szóban mondja el az egészet.

Mik a jövőbeni terveid az oldallal, na meg úgy általában az életben?

Az oldallal igazából nincs különösebben nagy tervem. Az iskola, vagy ha már kijártam, akkor munka mellett egyfajta hobbiként gondoltam vinni. Az se nagyon nagy baj, ha csak tíz ember olvassa el, mert azért a tíz emberért is megéri. Az életben viszont most vannak új terveim, amik eddig nem voltak. Eddig színész szerettem volna lenni, most viszont érettségi után a Debreceni Egyetemen szeretnék tanulni magyar- és etikatanár szakon. Azért gondoltam erre a szakra, mert segíteni szeretnék úgy általában az embereknek, de legfőképp a diákoknak, hiszen én most itt állok az érettségi előtt és tudom, mennyire rossz, hogy ennyire nagyon sokat kell tanulni, hogy össze-vissza van minden, hogy mennyire nincs ideje semmire az embernek. Úgy gondoltam, hogyha tanár leszek, akkor egy kicsit könnyebbé tehetem számukra azt a négy évet, vagy amennyit iskolába járnak. Tehát azért lennék tanár, hogy segítsek nekik, amennyire csak tudok.

Kiknek tudnád ajánlani a blogod olvasását?

Most visszautalnék egy korábbi válaszomra: bárkinek, akit szintén érdekel az adott személy, akivel interjút készítek. Bárkinek, aki szeretné megismerni vagy megérteni az álarc és a dobok mögött lévő embert.

Molnár Nóra a szerkesztőségi szobában
(Fotó: BAM – Fábián Réka)

Mi motivál és mi tölt fel a hétköznapok során?

Nekem is vannak példaképeim. Egyik legnagyobb példaképem Szabó Máté, akivel mint említettem, sikerült is interjút készítenem. Amikor vele beszélgettem, olyanokat említett nekem, hogy ő azért színész, hogy azok az emberek, akik éppen elmennek az adott előadásra, úgy menjenek ki onnan, hogy többek lettek, hogy jobban érzik magukat, és a tudattal, hogy ha csak pár órára is, de kizökkentek a hétköznapokból. Máténak az a boldogság, ha másokat boldoggá tehet. Én is hasonlót mondanék. Az motivál ezzel a tanári jövővel is, hogy másokon segítsek és hozzátegyek valamit az életükhöz. Most ez a legfontosabb számomra. Már jó ideje, amióta középiskolába járok, az a motivációm eredője, hogy másokon segítsek.

Több dolgot is tudnék mondani, ami feltölt a hétköznapok során. Például amikor hazaérek, akkor egy nagyon pici, tenyérnyi csivava kiskutya vár engem otthon és nagy öröm számomra, amikor hazaérek és körbeugrál, hogy: „Helló, végre itthon vagy!” Szabadidőmben szoktam gitározni is vagy szintetizátorozni. Ami szintén feltölt, maga a zene, a zenehallgatás is. Fel szokott tölteni az is, ha olyan személyekkel lehetek, akik megértenek, valamint szeretnek engem és akiket egyúttal viszont szerethetek.

Mely előadók zenéje és mely színészek játéka volt rád a legnagyobb hatással és miért?

Ez is egy érdekes sztori. Amikor nyolcadikból elballagtam, teljesen más ember voltam, mint most. Nagyon visszahúzódó, nagyon zárkózott, nem is mentem el sehova otthonról, nem szerettem. 2016 nyarán nagybátyám által eljutottam életem majdhogynem első normális koncertjére, ahol a Hooligans játszott. Azután én nagyon-nagyon sokat változtam. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a jó irányba. Egyre bátrabb lettem az évek során, ugye ez már négy éve volt, jobban ki tudom magam fejezni, életcélokat is találtam magamnak azáltal, hogy én arra a koncertre elmentem. Egyre többet jártam el azokra a koncertekre. Volt, hogy egymás után négy nap voltam ugyanazon a koncerten, csak más helyszínen. Hihetetlen érzés az, amikor egy bandát követsz és tudod, hogy amit énekelnek, miért éneklik. Amikor már jóban is vagy velük és találkozáskor már nem az van, hogy autogramot vagy képet kérsz, hanem leállnak veled beszélgetni, hogy: „Helló, mi újság veled, rég láttunk”, meg, hogy „hiányoztál”. Már az is egy külön élmény egyébként, így rám elsősorban a Hooligans zenekar volt nagy hatással.

Ha színészt kell mondanom, megint csak Szabó Mátéhoz tudnék visszatérni. Azt hiszem, 2017-ben láttam először színházban, itt Békéscsabán. Ezután az előadás után döntöttem úgy, hogy én szeretnék vele interjút készíteni, mert rengeteg filmben hallottam a hangját és rettentően kíváncsi voltam, hogy mégis mi az, ami őt motiválja, hogy miért van még mindig a szakmában, és hogyhogy nem adta még fel. Felvettem vele nagy nehezen a kapcsolatot, csináltam vele az interjút, és konkrétan ott a beszélgetés közben dőlt el, hogy ő lesz nekem a legnagyobb példaképem, aki miatt én azt mondom, hogy nem tudom feladni azt, amit én kigondoltam magamnak célnak, mert ha bakker, ő meg tudja csinálni, akkor miért ne tudnám én is. Egy hihetetlenül pozitív ember, és lehet rá számítani. Megéri követni az álmaidat, én azt mondom!

Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló fába vágnák fejszéjüket?

Tanácsolni azt tudnám, hogy ne stresszeljetek rá! Ha csak tíz ember olvassa el, már az is értékes! Ha két ember olvassa el, már az is értékes, mert van, aki kíváncsi a munkátokra! Ha viszont senki sem olvassa el, akkor sem kell szerintem feltétlenül szomorúnak lenni, mert végső soron magatok miatt kezdtetek bele ebbe az egészbe, hogy válaszokat kapjatok bizonyos kérdésekre.

Fontos tudni, hogy akárhányan olvassák is azt, amit írtok, akkor is értékes az a munka, amit ti kiadtok a kezetekből. Az is fontos, hogy egy pillanatig se gondolkodjatok azon, hogy egy híresebb ember miért is áldozna a drága idejéből valakire, akit még csak nem is ismer. Kis kitartással, rengeteg idő- és energiabefektetéssel össze lehet hozni egy találkozót. A türelem rózsát terem.

A Száz szó oldalt megtaláljátok a szazszo.webnode.hu, a Facebook-oldat pedig a facebook.com/100Szo címen.