Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba
2023. március 23., csütörtök
Közösségi ikonok
Keresés az oldalon
2023. március 23., csütörtök
Minden egyetemista reszketve emlegeti fel, rémhírek terjengenek heteken át tartó álmatlan éjszakákról, tízen órányi tanulásról, vödörszámra elfogyasztott kávéról és – mint egy jól időzített csattanó – egy kegyetlen vizsga még kegyetlenebb vizsgáztatójáról, aki pofátlanul széles mosollyal tessékel ki a teremből egy egyes kíséretében, ezzel a porba tiporva a vizsgát megelőző napok, hetek folyamatos magolását. Első olvasásra elrettentőnek, második elolvasásra talán hihetetlennek hat ez az embertelen állapot egy fiatalabb diák számára. De mégis, letanultam négy évet középsuliban, volt ott is igazságtalanság bőven, ugyan mivel lephet meg a felsőoktatás?
„Vizsgaidőszak, minden nap lecitin; az éjjel is nappal, tea és koffein…”
Két vizsga között küldték el nekem ezt a muzsikát sorstársaim, ami annyira őszinte és hiteles, hogy elég lehet ezt is meghallgatni ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk egy átlagos hallgató vizsgaidőszakába, ám én most egy kicsit bővebben írnék minderről a saját tapasztalataim alapján.
Szeptember óta koptatom a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Kar padjait, így előre szeretném leszögezni, hogy előfordulhatnak gondolataimban szubjektív vélemények. Igyekszem a legáltalánosabb perspektívából bemutatni ezt a világot, hogy érdekes és informatív legyen ez a pár bekezdés azok számára, akik egyetemre készülnek, szaktól függetlenül.
Az egyetemen egy félév két részből áll: a SZORGALMI időszak hasonlóan működik, mint a középiskolai hétköznapok: reggeltől estig előadások, gyakorlatok, kiscsoportos órák, nagycsoportos órák és egyéb nyalánkságok töltik ki a mindennapokat szabadidőnek nyomokban helyet hagyva. Mint azt a neve is sugallja, a szorgalomtól (és a katalógustól) függ, hogy ki milyen előadásra megy be. A folyamatos tanulást természetesen biztosítják zárthelyi dolgozatok (alias „zéhák”) által, amit sok egyetemen demonstrációnak (alias „demó”) neveznek. Az itt szerzett jegyek vagy az átlagba számítanak bele, vagy az eredmények alapján befolyásolják a vizsgát (pl. plusz pontokkal, vagy ellenkező esetben póttételekkel).
Ezzel ellentétben a VIZSGAIDŐSZAK alatt nincsenek órák, egyetlen feladata van a hallgatóknak: tanulni. Aztán elmenni vizsgázni, ezt követően a következő vizsgára tanulni, majd ismét egy vizsga. Végül miután mindennel végzett, pár nap (jobb esetben egy hét, nyáron akár több mint egy hónap) pihenés után minden kezdődik elölről.
Nézzük, át pontonként, hogyan is épül fel az egyetemisták eme rettegett, pár hetes időtartama!
A kép illusztráció
(Fotó: pixabay.com)
A legszembetűnőbb változás egy elsőéves egyetemista számára, hogy mennyi mindenben kap hirtelen szabad kezet: az órarend összerakása, a jegyzetek begyűjtése, bejárás az előadásokra… A lista majdhogynem végeláthatatlan és bukkanókkal teli, hiszen rutint kell szerezni abban, hogy ezt a vadonatúj helyzetet jól lehessen kezelni. Általában minden hasznosabb információról egyszer tájékoztatják a hallgatóságot az első napokban, amikor még annyira el vannak varázsolva az új környezettől, hogy nagy részére vagy nem emlékeznek, vagy nem is értik meg, annyival másképp működik a középiskolás rendszerhez képest.
Idetartozik a vizsgák felvétele is, ami röviden és tömören összefoglalva egy körülbelül ötperces adrenalinhullám a szorgalmi időszak legvégén, amikor több száz hallgató az idővel versenyezve igyekszik minél gyorsabban kattintani a legjobb időpontokra. Búcsút mondhatunk a megszokott, tanárokkal egyeztetett dátumoktól és a nehézkesen megbeszélt dolgozatpótlástól: itt úgy osztjuk be a számonkéréseket, ahogy szeretnénk, ráadásul későbbre is halaszthatjuk, ha úgy érezzük, nincs elég tudás a fejünkben! (Természetesen bizonyos keretek között, a szabadság ugyanis valamilyen szinten itt is korlátozva van.)
Az időpontokat a neten hirdetik meg, és ott lehet a számunkra legideálisabbra jelentkezni. Nagy veszélyt rejt magában az, ha valaki túlságosan sokat vállal be a vizsgaidőszak legelejére, vagy épp ellenkezőleg, az utolsó pillanatra zsúfolja be a megmérettetéseit. Az energiánkkal gazdálkodni kell, úgy kell beosztani az időnket, hogy egy vizsga teljesítése után legyen elég időnk egy szusszanásnyi pihenésre és a következő kihívásra felkészülni. Sajnos gondolni kell „B” és „C” tervekre is, mert itt már bármikor belefuthatunk olyan vizsgáztatóba, aki viszont szeretne látni minket egy újabb felelésre…
A legnagyobb segítséget a felsőéves társaink nyújthatják, akiktől bátran kérjetek segítséget, ha szükség van tapasztalatukra a vizsgasorrend összerakásában!
Ebben a néhány hétben döntő többségben a jegyzetek felett fog görnyedni minden egyetemista, a változatosság maximum abban fog rejleni, hogy ez a tevékenység vagy otthon, vagy a kollégiumban, vagy a könyvtárban fog történni. Ahogy közeledik a vizsga időpontja, annál jobban igyekszik mindenki belemélyedni a tananyagba, hogy minél több információt tudjon megjegyezni a nagy napra. Saját tapasztalataim alapján a gimihez képest itt is történik egy óriási változás: míg régebben ólomlábakon járt az idő tanulás közben, addig vizsgaidőszakban, amikor egyetlen kívánságunk az a bizonyos „Csak még egy napot!!!”, szinte versenyt kell futnunk az idővel, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a részletekben elmerüljünk, különben nem fogunk az anyag végére érni!
A kép illusztráció
(Fotó: pixabay.com)
Mivel igyekszünk minél több időt belefektetni a tanulásba, szépen lassan elengedünk egyéb napi cselekvéseket, amikkel magunknak igyekszünk értékes perceket nyerni. Minek megválogatni a napi ruhánkat? Tökéletes az a melegítőnadrág és bő pulcsi, amit egy hete hordunk, úgyse mozdulunk ki az asztal mellől! Minek smink? Nincs az az alapozómennyiség, ami elfedné a karikákat a szemünk elől… Főzni? Szó nincs róla! Ezekben a napokban a legjobb barátunk az otthonról hozott többnapos főtt étel és az instant leves.
A legtöbb fiatalra jellemző, hogy rengeteg időt fordít a közösségi oldalak böngészésére, telefonálásra és chatelésre, így nem meglepő, hogy az igények lecsökkenésével együtt jár a kapcsolattartás minimumra szorítása is. Az offline életmód az első napokban kínzó tud lenni, sokan alkalmaznak telefonblokkot, de vannak, akik törlik a különböző közösségi oldalak applikációit is, nehogy kísértésbe essenek. Nem szabad azonban, sőt TILOS átesni a ló túloldalára és teljesen elszigetelni magunkat a többiektől, mindenkinek szüksége van ugyanis valakire, akinek kiöntheti a lelkét egy áttanult nap után. Amikor a folyamatos magolás után már a besokallás szélére kerülünk, egy megváltással ér fel pár percnyi séta valakivel, akivel jóban vagyunk és aki megérti, min megyünk keresztül.
A kép illusztráció
(Fotó: pixabay.com)
Rengeteg változáson esik át az, aki az egyetem falain belülre kerül: meg kell tanulni az önálló élet alapjait, átértékeli a baráti körét, megismeri az egyetemi bulik semmihez se fogható hangulatát. Ezt betetőzi a vizsgaidőszak, amikor több száz, sőt több ezer oldal megtanulása közben rájövünk, hogy mekkora kapacitása is van az agyunknak. Olyan mennyiségű anyagot kell ugyanis elsajátítanunk, amire idáig nem volt példa, ráadásul míg középiskolában négy éven át készítettek fel minket arra, hogy utána minél jobb eredménnyel tudjunk leérettségizni, addig hasonló mennyiségű anyagot kell napok alatt megtanulnunk, ráadásul gyakran kényszerítenek ránk logikátlan, vagy teljesen ismeretlen információkat, amikre külön időt kell fordítani, hogy kicsit utánanézzünk. Fontos pont a saját magunk megismerésében az esetleges beismerés, ha az egyetem olyan nagy kihívás elé állít minket, amit nem tudunk teljesíteni. Sokkal jobbat teszünk magunkkal, ha nem erőltetjük azt, amibe már minden energiánkat beleöltük sikertelenül.
Emberfüggő, hogy ki hány órát alszik, azt azonban általánosan ki merem jelenteni, hogy igazi pihentető alvás ebben a néhány hétben nem lesz. Ennek igen egyszerű oka van: a hatalmas mennyiségű tananyag minél alaposabb elsajátításához nem elég még a nappali folyamatos tanulás sem. Egy idő után eljön az az állapot, amikor egyenesen bűntudatot érez a hallgató, amikor nem a jegyzeteit olvassa. Vizsga előtt az idegeskedés és az izgalom áll az alvás útjába, ami viszont aranyszabály: néhány órát aludni ilyenkor is KÖTELEZŐ!
A kép illusztráció
(Fotó: pixabay.com)
Nos, ez egy teljesen szubjektív pont, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy mindenki átéli az idegeskedés azon fokát, amikor nem jár semmi más a fejében, csak az, hogy mennyi tétel van még hátra, hogy mennyire nem biztos a tudása, hogy garantált a bukás és itt a világvége… Ilyenfajta gondolatok egészen biztosan mindenkit meg fognak környékezni, mélypontok átélése nélkül még senkinek sem telt el vizsgaidőszaka. A felgyűlt feszültség levezetése komoly feladat, és kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékonyak legyenek a tanulással töltött órák. szánjunk rá nyugodtan időt, engedjünk meg magunknak egy sorozatepizódot, egy rövid beszélgetést, végszükség esetén néhány perc sírást, a lényeg, hogy utána tudjuk folytatni ott, ahol abbahagytuk!
A hallgatóság egyes számú hitvallása, ami az első vizsgaidőszakban fog igazán értelmet nyerni, főleg azoknak, akik a középiskolában általában ritkán kaptak rossz jegyet, azokat is minden erejükkel igyekeztek kijavítani. Az egyetemen ugyanis egészen más a helyzet: bár az első kettes megszerzése nem feltétlenül lesz nagy boldogság – főleg azt mérlegelve, hogy hány napon át küzdött az illető azzal a tantárggyal vért izzadva –, azonban mindent kárpótol az a gondolat, hogy befejezheti a rongyosra lapozott jegyzetek bújását és egy darabig rá sem kell néznie újra… Majd szigorlatnál előkerülnek szép sorban megint…
Az utolsó vizsgajegy is kiderül, megvan a minimumátlag… „Börtönből szabadult sas lelkünk” olyan tehertől mentesül, amire eddig még nem is volt fogható. Mit tesz ilyenkor egy lelkileg-szellemileg kimerült fiatal? Alszik. Sokat. Még annál is többet. Visszatereli magát a szociális életbe, gyorsan visszatekeri az elmúlt napok fontosabb eseményeit és végre kikapcsolódik. Előkerülnek a szeretett filmek, sorozatok, könyvek, zenék, normális kaják, család, barátok, hobbik… Nem áll mérhetetlenül sok szabadidő a rendelkezésre, ezt a néhány napot kell olyan felhőtlen, pihentető, kikapcsoló tevékenységekkel megtölteni, hogy elég energiát tudjunk összeszedni a következő félév hatékony kezdéséhez.
A kép illusztráció
(Fotó: pixabay.com)
Végül a fiatalabb olvasókhoz szólnék pár szót: pokoli nehéz gimnazistának lenni, ez nem kérdés. Tisztán emlékszem rá, amikor az egyetemek nyílt napjainak időpontjait böngésztem, amikor a félévi lezárások előtti hajrában minden tantárgyból egyszerre kértek számon, amikor az érettségi előtti hónapokban szembesültem azzal az anyagmennyiséggel, amit a követelményrendszer oldalakon át részletez és amit el kell sajátítani amellett, hogy órákra készülök teljesen más témákból. Bizony, végzősként szoktam rá a kávéra és a felvi.hu böngészésére, ekkor éltem át először a pánikot és kóstoltam bele az éjszakázásba. Azóta orvostanhallgatóként telnek az eseménydús hétköznapjaim Szegeden, már mosolyogva tudok nosztalgiázni az utolsó gimis hónapokon és higgyétek el, hamarosan ti is csak egy kedves emlékként fogtok visszagondolni erre a pokoltúrára.
©2018-2023
Minden jog fenntartva!