Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

2021. július 28., szerda

Közösségi ikonok

Facebbok-oldalunkInstagram-oldalunkYouTube csatornánkRSS csatornánk

Keresés az oldalon

Végzősök hangja

Hamarosan itt az érettségi és az idei végzősök sincsenek könnyebb helyzetben, mint a tavalyiak. A végzősök közül van, aki kiírja magából a véleményét. Néhány napja felrobbantotta a facebook-ot Kis Alexa békéscsabai végzős posztja, amiben nem kímélt senkit. Érdemes elolvasni, ezért most teljes egészében, változtatás nélkül megosztjuk veletek az írást.

Írta:   |  Forrás:   |  Rovat: Diákélet
Megjelent: 2021. március 30., kedd 11:16
Írta:   |  Forrás:
Rovat: Diákélet
Megjelent: 2021. március 30., kedd 11:16

2020.március 16. Az iskolák átálltak digitális oktatásra.

Az első pár nap, esetleg pár hét mindenki számára a megismerésről, tájékozódásról szólt. A tanárainknak egy többnyire új világot kellett megismerniük majd ehhez alkalmazkodniuk. Mi tanulók pedig a megszokottnál sokkal jobban magunkra lettünk utalva. Talán ez, a megismerési fázis volt a legnehezebb, amikor mindenki próbálta kialakítani a saját önálló rendszerét, időbeosztását. Eleinte viszonylag kevés online óránk volt, többnyire vázlatokat, utasításokat kaptunk az egyéni tananyag feldolgozáshoz. Mondanom sem kell, hogy elég megterhelő időszak volt ez, de nyilvánvalóan nemcsak számunkra, hanem tanáraink számára is. Olyan 3-4 hét elteltével talán kialakult mindenkiben egy állandó rendszer, ami felváltotta a vírus előtti mindennapok monoton menetét.

Ahogyan teltek a napok, hetek egyre égetőbb kérdéssé vált a végzősök sorsa illetve az érettségi. Hetekig bizonytalanság övezte a témát, mindeközben a diákoknak ebben a helyzetben kellett felkészülniük a „nagy vizsgára”’.  Ők tavaly másfél hónapot töltöttek otthon. Ebben az utolsó másfél hónapban általában már „csak” gyakorolnak, próbaérettségiket írnak, új tananyag már nincs. Tudom, hiszen ezt az időszakot élem jelenleg és a tanáraim gyakran mondogatják, mit csinálnánk, ha az iskolában ülnénk.

De térjünk vissza tavaly ilyenkorra.

2020. április 16. Ezen a napon jelentették be, hogy nem lesznek szóbeli vizsgák, sem előrehozott érettségik. Lehet vitatkozni, hogy jól jártak-e az érettségizők vagy sem, mindenkinek megvan a maga véleménye erről. Abban viszont többségében talán egyetérthetünk, hogy ez azért valamelyest könnyebbség volt számukra. Tehát durván két héttel május 4. előtt minden végzős tudta mire számítson.

 

És 2020. május 4-én valóban elstartolt az érettségi.

 

TERMÉSZETESEN TUDOM, HOGY A VIZSGÁKKAL KAPCSOLATOS DÖNTÉS A JÁRVÁNYÜGYI HELYZETRE VALÓ TEKINTETTEL SZÜLETETT!

 

És most a tavalyi tizenegyedik évfolyamról is egy kicsit… Március 16. és június 15. között 55 tanítási napot (11 tanítási hetet) töltöttünk itthon.

Egy átlagos tanév kb. 180 napból és kb. 36 tanítási hétből áll. A tavalyi tanévben a végzősök kivételével minden középiskolai diák egy teljes tanév közel egyharmadát töltötte otthoni tanulással.

Ez alatt az 55 tanítási nap alatt a tananyagban minden tantárgyból tovább haladtunk, hisz tovább kellett haladnunk. Magyarból, matekból, töriből számos olyan témát vettünk, amely az érettségi vizsgák alapkövetelményeiben szerepelnek pl.: novellaelemzés, koordinátageometria vagy a világháborúk története.

Rengeteg idő ez az 55 nap. Főleg digitális oktatás szempontjából… Ugyanis úgy gondolom – rengeteg másik diákkal és sok-sok tanárral karöltve – hogy a digitális oktatás NEM olyan hatékony, NEM TUD olyan hatékony lenni, mint a tantermi oktatás. Nem is beszélve azokról a hátrányos helyzetű diákokról, akiknek nem adottak a feltételek ehhez a tanuláshoz, esetleg nem jutnak hozzá/nem kapják meg a rendes felkészítést. Az elmaradt előrehozott érettségik után a tavalyi tanév végén talán mindannyian nagy reményeket fűztünk a következő tanévhez.

Egy teljesen más szabadságot jelentő nyári szünet után, mint akik majdnem 6 hónapja nem látták az iskola épületét belülről (ja, hogy ez így is történt?!) 2020. szeptember 1-én végre visszaülhettünk az iskolapadba. Majdnem fél év kihagyás után újra személyesen találkozhattunk a tanárainkkal, mintha minden a régi lett volna. Szeptember elejétől megkezdődött a tavalyi karanténos anyagok ismétlése, ezzel párhuzamosan pedig a 12. évfolyamos tananyag átvétele is.

Megannyi fájó döntés ellenére (pl.: a szalagavatók lefújása) úgy gondolom, diáktársaimmal továbbra is reménykedtünk a legjobbakban. Ekkor jött a következő… Akadály? Nem is tudom, már minek nevezzem…

2020. november 11-től ismét online oktatás vette kezdetét.

A tavaszi hónapokból tanulva – immár rengeteg tapasztalattal – sokkal gördülékenyebben ment az átállás. Eleinte úgy volt, hogy ez a második „digi-suli” időszak csak egy hónapra szól (december 11-ig) utána visszamehetünk. Mélyen belül azonban mindenki tudta, hogy ha vissza is mehetünk, akkor az leghamarabb csak januárban lesz. (Akármennyire is tűnhet úgy, hogy nem szeretünk iskolába járni ez az időszak ráébresztett minket arra, hogy talán mégis jobb, ha bejárhatunk.) Így hát január elején nagyon sok diáktársammal együtt vártuk a bejelentést, hogy visszamehetünk-e az iskolába vagy sem. Január 11-én sajnos újabb egy hónapot hosszabbítottak a korlátozásokon, így plusz egy hónapot „nyertünk” itthon. Majd még egyet és még egyet… Az újabb bizonytalan napok, hetek árnyékában egyre kevesebb motivációja maradt sokunknak. Mindenki a megoldást kereste a helyzetre. Volt pl. olyan, aki az érettségik eltörlésében látta ezt a megoldást. Ezalapján az elképzelés alapján elindult egy petíció az érettségik eltörléséért, ami villámgyorsan terjedt az interneten, több ezren alá is írták. Ugyanakkor ez a bizonyos petíció az ország lakosságának nagy részéből mérhetetlenül nagy ellenszenvet váltott ki az idei érettségizőkkel szemben. Számtalan általánosító kommentet olvastam velünk kapcsolatban. A leggyakoribbak: „ezek már érettségizni sem akarnak”, „nekünk is kellett, nektek miért ne kéne”, „az érettségire 4 év alatt készülsz fel, nem pedig 1 év alatt” és ezek társai.

 

Megmondom őszintén, hogy nekünk ezek elképesztően rosszul estek.

 

Azt látni, hogy több ezer ember, FELNŐTT!, általánosítás alapján gyűlölködik és fújol ránk. Amíg például a tavalyi végzősökért mindenki aggódott… Az érettségi eltörlésével bizony nem mindegyik végzős ért egyet és tisztában vagyunk vele, hogy miért ragaszkodnak a megtartásához. A felsőoktatási felvételirendszerünk miatt. Tudjuk nagyon jól, hogy egy esetleges megajánlott jegy nem elég, mert az érettségi vizsgák százaléka az, ami igazán számít. Ez a petíció csak egy esetleges megoldás volt a lassan kilátástalan helyzetünkre.

 

Ugyanis, aki a 2020/21-es tanévben végzős, az túlzások nélkül egy egész tanévet tanult egyedül, otthon.

márc. 16. – 2020. jún. 15.: 55 tanítási nap…

  1. nov. 11. – 2021. ápr. 11-ig.: 92 tanítási nap… (Egy átlag tanév fele!)

55 + 92 = 147 nap

Egy 2020/21-es tanévben végző diáknak kb. 155 napból áll a tanéve. 155 NAP!!!

 

MI 147! NAPOT TÖLTÖTTÜNK ITTHON TANULÁSSAL!!!

 

Nem kérünk mást, csak annyit, hogy ne gyűlöljenek minket azért, mert szeretnénk egy kis könnyebbséget az érettségin. Ezen az 1 éven nagyon sok múlik: Az érettségi követelmények közel felét ebben az utolsó tanévben vettük. Online órák keretében ez nem ugyanolyan. Egy online dolgozatra a felkészülés sem tud ugyanolyan lenni és a dolgozatokat sem lehet ugyanolyan környezetben megírni. Egy hagyományos érettségire nem tudunk nem hagyományos módon, nem hagyományos tényezők mellett, nem hagyományos helyzetben felkészülni. Ennyi hónap után szuperhős az a 17/18/19 éves fiatal, akinek még mindig van motivációja. És akkor még szót sem ejtettem mennyi lehetőségtől, eseménytől estünk el. Nem volt szalagavatónk, de még szalagtűzésünk sem nagyon. Nem volt egy utolsó suli bálunk, nem ülhettünk utoljára az iskolaudvaron az utolsó tanítási napokban. Több mint valószínű, hogy ballagásunk sem lesz…

Csak egy minimális támogatást szeretnénk az embertársainktól, és hogy ne állítsanak elénk lehetetlen követelményeket…

 

#azérettségizőkkelvagyok

 

– egy végzős diák –

Copyright

Békéscsabai Alkotó Média (BAM)

©2018-2021
Minden jog fenntartva!