Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Új ízek a városban – A Keriből „Mexikóig”

Új streetfood büfékocsi várja vendégeit Békéscsabán. Ez önmagában még nem lenne nagy hír, azonban itt egészen másfajta ételeket lehet enni, mint a többiben, ráadásul a tulajdonos itt végzett a Keriben. Vele beszélgettünk.

Vágréti György a Keri, vagyis mostani nevén a BSZC Zwack József Technikum és Szakképző Iskola diákja volt. A fővárosban dolgozott, de nemrég visszatért, feleségével pedig belevágott egy olyan ötlet megvalósításába, amely ha a régióban nem is, de a megyében biztos, hogy egyedülálló. Az ötlet nem volt más, mint egy úgynevezett tex-mex ízeket kínáló büfékocsi Gyulán, majd ugyanitt egy étterem. Mivel az étterem kiszolgálja a gyulai igényeket, ezért a büfékocsi szeptember közepén Békéscsabára költözött.

Úgy gondoltuk, hogy az ő példájuk kiváló lehetőség lesz arra, hogy bemutassuk nektek azt, hogy egy remek ötlettel, elhivatottsággal, kemény munkával bizony el lehet jutni bármeddig az általunk választott szakmában. Felkerestük hát a Mexicali Burritruck tulajdonosát, hogy meséljen nekünk életéről és jelenlegi munkájáról.

Vágréti György
(Fotó: BAM – Balázs Levente)

Amikor jelentkeztél anno a Keribe, volt-e valamilyen konkrét terved, vagy netán különleges ötleted, hogy mihez is fogsz kezdeni a suli után?

Felszolgálónak tanultam, igazából csak annyit szerettem volna, hogy jó legyek abban, amit csinálok. Mielőtt odakerültem, fogalmam se volt az egészről, nem is célirányosan jelentkeztem oda tanulni, hanem így alakult, de utána ott megszerettem a szakmát és rájöttem, hogy ezzel bírnék is foglalkozni.

A suli után hogyan alakult a pályád?

Amikor végeztem, akkor nagyon hamar elkerültem itthonról, mert jobban szerettem volna keresni, mint amennyit itt lehetett, úgyhogy 19 évesen Budapestre mentem, ahol inkább az éjszakában, szórakozóhelyeken dolgoztam, mert ott többet kapott az ember, mint egy étteremben. Sok disco-t és klubot megjártam mire lecsendesedtem, utána jött az, hogy inkább étteremben dolgoztam. Mikor a fővárosba kerültem, akkor kezdtem el a bártender képzést, mert nagyon tetszett a koktélos világ. Elvégeztem, ezt követően kerültem a pult mögé, így bártenderként dolgoztam, de felszolgálóként is megfordultam pár helyen.

Hogyan jött a büfékocsi ötlete?

Ez úgy jött, hogy feleségemmel már hosszabb ideje Budapesten éltünk és mindketten a vendéglátásban dolgoztunk, így haza szerettünk volna jönni, gyökeret ereszteni, családot alapítani és ilyenek. Emellett saját üzletet szerettünk volna, mert amivel Pesten foglalkoztunk és amivel jól lehetett keresni, azzal itthon már nem. Nem akartunk azonban tovább beosztottak maradni, így úgy döntöttünk, hogy valamilyen saját üzletbe kezdünk. Nyilván maradni akartunk a vendéglátásnál, mert ezt csináltuk, ehhez értünk, így először étteremben gondolkodtunk, de aztán lemondtuk róla, mert egy étterem nyitása nagyon nagy anyagi beruházás, nekünk pedig nem volt akkora tőkénk. Aztán egyszer elkerültünk egy foodtruck-showra, ahol rengeteg ilyen büfékocsi van, és ott szerettünk bele ebbe a vonalba, mert kis befektetéssel oda lehet menni, ahol ember van, így nincs akkora rizikó benne, mint kinyitni egy éttermet, ahova vagy bemennek a vendégek, vagy nem. Szóval a tervünk az volt, hogy célirányosan megyünk oda, ahol rendezvény és fizetőképes kereslet van erre a dologra. A dolog azért nem indult egyszerűen, mert az autónk késett, mire pedig megérkezett, addigra a járványhelyzet miatt a rendezvényeket törölték, így Gyulán nyitottunk meg.

A Mexicali Burritruck
(Fotó: BAM – Balázs Levente)

És miért pont ez az ízvilág?

Gondolkodtunk, hogy mi is lenne a megfelelő étel, amit árulhatnánk, és azt láttuk, hogy hamburgerből meg gyrosból rengeteg van, ilyenekből telítve van a piac, viszont én nagyon szeretem ezt a tex-mex vonalat, jártunk is ilyen helyeken, meg azt láttuk, hogy Budapesten ezek a helyek nagyon jól mennek és van rá piac, Úgyhogy mivel én is szeretem ezeket az ételeket, így megbeszéltük a feleségemmel, hogy próbáljuk meg ezt. Főleg azért, mert ilyen kocsi egy-kettő van az országban rajtunk kívül, hamburgerből meg van vagy száz. Ezért gondoltuk jó ötletnek, hogy megpróbáljuk ezt.

Hol és hogyan tanultad meg, hogy miként készülnek a tex-mex ételek?

Autodidakta módon. Belevetettük magunkat a keresgélésbe az interneten, videókat néztünk, hogy hogyan készülnek az ilyen ételek, rengeteg receptet olvastunk, de kikértük olyan szakácsnak is a véleményét, segítségét, aki ilyen ízvilágban, ilyen konyhán dolgozott, majd mindezek alapján a saját ízlésünk szerint alakítottuk ki az ízeket.

Mexikóban jártatok?

Sajnos még nem, de tervezzük.

Készül a burrito
(Fotó: BAM – Balázs Levente)

Térjünk rá konkrétan is az ételekre! Miket lehet nálatok enni?

A büfékocsi ízvilága ahogy említettem korábban is, a tex-mex vonal, ami mondhatni egy ilyen amerikai-mexikói konyha. Tehát mexikói ihletésű ételek, de mégis egy kicsit amerikaira alakítva. Harminc centiméteres búza tortillában készülnek az ételeink, az egyik ilyen a quesadilla, amely úgy készül, hogy a forró sütőlapra kiterítjük a búza tortillát, megszórjuk nagyon sok sajttal, erre kerülnek a feltétek, a választható hús, zöldségek, szószok, és így hajtjuk és sütjük össze, majd vágjuk cikkekre. Erre szokták mondani, hogy a mexikóiak melegszendvicse.

Ezen kívül kapható nálunk burrito, amely egy kiadósabb, tartalmasabb étel, és amelyet egyébként az olyan a csacsikról, szamarakról nevezték el, amelyeket a filmekben is látunk, hogy megpakolva viszik az emberek csomagjait. Az ételt is egy csomagként kell elképzelni, mexikói rizs van benne, vagyis mexikói ízesítésű paprikás, paradicsomos rizs, a választott hús, mexikói fekete bab, kukorica, zöldségek és fel van tekerve ilyen bucinak.

Quesadilla
(Fotó: BAM – Balázs Levente)

Egy csomó hozzávalót említettél, többhöz hozzátetted, hogy mexikói. Valóban mexikói hozzávalók ezek?

A fekete bab az valóban mexikói szárazbab, onnan érkezik, majd mi főzzük, egyébként Dél-Amerikában és Közép-Amerikában jellemző, tehát ez autentikus mexikói hozzávaló. Ennek a paradicsomos, paprikás fűszerezésű piros rizsnek pedig ez a neve.

Vannak erős hozzávalók is, amelyekről tudjuk, hogy Mexikóban kedvelik azokat. Ezek is onnan érkeznek?

Van kifejezetten mexikói chilink, ez a habanero és a chipotle, ezeket egy mexikói alapanyagokra szakosodott cégtől vesszük aszalva, szárítva, illetve van olyan nagyon-nagyon erős paprikánk, amiket pedig helyi, vagyis Békés megyei kistermelőktől vásárolunk, ilyen a carolina reaper és a bhut jolika (szellemchili). A carolina reaper egyébként a világ legerősebb chilije, amit egy kistermelő barátunktól veszünk szárítva, majd mi daráljuk le egy fűszerőrlővel.

Burrito
(Fotó: BAM – Balázs Levente)

Azért a kolbászhús nem feltétlenül tex-mex íz, pedig olyan ízesítést is látok…

Valóban nem az, de szerettünk volna valami helyi ízvilágot is becsempészni az ételeinkbe, Békéscsaba és Gyula pedig ugye híres a kolbászról. Kipróbáltuk, és mi magunk is meglepődtünk, hogy mennyire illik a tex-mex vonalhoz, úgyhogy meghagytuk.

Egy pár hete vagytok itt Békéscsabán, mik az első tapasztalatok?

Igazából jönnek a számok, úgyhogy szerintünk jó lesz itt hosszú távon. Bizakodóak vagyunk, hiszen vége a nyárnak, nincs igazán jó idő, hónap vége van, de így is jobb a büfékocsi forgalma, mint Gyulán volt.

Vágréti György és a csabai csapat
(Fotó: BAM – Balázs Levente)

Itt vagytok a Tesco parkolójában, ami nem igazán esik a diákok mindennapi útvonalába. Terveztek beljebb költözni a város központja felé?

Sajnos, ezen már túl vagyunk, voltak ilyen tervek, meg is kerestük ez ügyben az önkormányzatot, de az a helyzet, hogy a belvárosban nem adnak engedélyt közterületen megállni ilyen autóval. Próbáltunk más bevásárlóközpontokkal beszélni, hogy a parkolójukban tudnának helyet kiadni, de elzárkóztak ez elöl, úgyhogy mi már megfutottuk ezeket a köröket. Arra nyitottak vagyunk és van rá lehetőség, hogy rendezvényekre kitelepüljünk, úgyhogy ilyen esetleg lehetséges lesz.

Kik segítenek a büfékocsi üzemeltetésében?

Elsősorban a feleségem, aki óriási segítséget nyújt, nagyon nagy részt vállal a munkából a háttérben, ha ő nem lenne, akkor semmi nem lenne, mert az adminisztrációs feladatokat, meg minden olyasmit, amihez észnél kell lenni, neki köszönhetjük. Aztán itt vannak a kollégák, nagyon jó csapatunk van, és hála Istennek rájuk lehet bízni ezt az egész dolgot, de a család is nagyon sokat segít.

A beszélgetést követően Vágréti György megvendégelt minket, így megkóstolhattuk a burritót és a quesadillát is. Hogy milyen volt? Nos, erre csak annyit mondhatunk, hogy érdemes kipróbálni!