A történet főhőse a Végjátékban Tesseract segítségével megmenekült variáns, tehát nem teljesen a Thanos által elintézett szellemű és lelkületű személy. Ettől függetlenül hamar a szívünkhöz nő ez a Loki is, köszönhetően az évad során végbemenő személyiségfejlődésének, amely végig jelentős szerepet játszott. Az évad elején még önző és kicsinyes karakter felnő és mások érdekeit kezdi a sajátja elé helyezni (vagyis néha tulajdonképpen a maga érdekeit helyezi saját maga elé…). Sajnos ez nem minden karakterről mondható el ugyanígy, tehát nem minden szereplő képes túllépni a múltbéli sérelmein.
Ha már Loki karakterénél tartunk, a Marvel eddigi filmjei alatt Loki olyan népszerűséget szerzett kisugárzásával, hogy a sorozatnak csupán annyi feladata volt, hogy ezt ne rombolja le, ez pedig ikerült, sőt, egy összetett cselekményű fergeteges időutazással átszőtt történetet kaptak a rajongók kézhez, melyben igaz – főleg az évad végéhez közeledve – talán még kicsit túlságosan töményre is sikeredett az egyébként nagyon is ígéretesen induló cselekmény. Azonban tekintve, hogy a soron következő filmek alapját is meg kellett teremtenie (gondolok itt a Multiverse of Madness és a Spiderman No Way Home filmekre), erre sem lehet túlzott panaszunk, bár tény, hogy a rendezők még egy plusz résszel nem lettek volna ilyen versenyfutásban az idővel. Azonban ez csekély ár azért a szabadságért, amit a lezárás nyújthat a stúdiónak a következőkben, illetve úgy látszik, Thanos után ismét van esélyünk egy nem elnagyolt „főhős kifordítva” típusú gonoszt kapni, aki egy időutazó, önkéntes igazságosztó szerepében fel tudja majd venni az elvárásokkal a versenyt.
A színészgárda tekintetében Tom Hiddleston nem meglepő módon játszi könnyedséggel alakította a csínytevés istenének szerepét, de az alapvetően is nagyszerű karaktert remekül játszó Sophia Di Martino, illetve a Mobiust alakító Owen Wilson is jó választának bizonyultak a főszerepek terén. Ha már karakterek: Miss Minutes, a kis aranyos kinézetű, de valahogyan mégis hátborzongató óra által megalkotott szereplő is rendkívül ikonikussá nőtte ki magát a sorozatban. Elmondható, hogy talán a sorozat legkiemelkedőbb erősségeinek a látványvilág és a zene számítottak. Olyan tökéletesen illeszkednek egymáshoz a hangulattal, hogy nem is csodálkozhatunk, miért ekkora sikerű a sorozat. A CGI-t is hozzá véve ehhez a kategóriához, kitettek magukért a készítők.
Nem spoiler talán az sem, hogy Loki magánéletéről és személyiségéről is végre kicsit tágabb képet kaphattunk és mélyebb betekintést kaptunk a hollófekete északi istenség gondolataiba, illetve igen, egy romantikus szálat is végig izgulhatunk, habár ahogy a cselszövő isten sem éppen szokványos, úgy a szerelmi élete sem mondható annak. A lezárást tekintve sorozat nyitott maradt, ami egyrészt az általa előkészített filmeknek köszönthető, másrészt a rajongók nagy örömére a 2. évad is várható. Addig viszont nem kell csüggednünk, hiszen a Stúdió közben megjelenő filmjeiben is nagy eséllyel szerepet kap kedvelt cselszövő jégóriásunk, mint például a Doctor Stange 2. részében.