Az emberi élet egyik legszebb pillanata lehet, amikor megtalálja valaki azt a tevékenységet, amiben ki tudja fejezni önmagát, érzéseit, nézeteit. Lehet ez akár az éneklés, a rajzolás, a fotózás, vagy éppen az alvás. Nem kell kiválónak lenni, csak tenni, ami szívből jön.
Talán a leggyakrabban a tánc az, amiben a legtöbben ki tudnak bontakozni, hiszen megannyi fajtája ismert, ezáltal rengeteg emberhez tud eljutni. Ott van a néptánc, a balett, a mazsorett vagy a kicsit populárisabb modern tánc, vagy a hip-hop.
Utóbbi azonban nemcsak egy tánc, sokkal inkább életstílus, hiszen magában foglalja a zenét, az öltözködést, a művészeti formát, valamint a sportot. Van, aki már egész kis korában megismerkedik a hip-hop szinte minden részével, és van, aki csak egy elemét ismeri részletesen. Akárhogy is legyen azonban, egy biztos: nem véletlenül szeretik sokan.
Boros Mentához, az Andrássy gimnázium tanulójához szintén nagyon közel áll a hip-hop. Kiskora óta a tánc az, amit szívesen űz szabadidejében, ebben tudja levezeti a stresszt, ez segít neki elszabadulni az iskolás élet monotonitásától. Megkerestük, hogy egy kicsit jobban megismerjük.
Már három és fél éves korom óta táncolok, ez a tizenkettedik évem. Én voltam az első a tánciskolában, aki ilyen fiatalon kezdte el. Ez annak köszönhető, hogy nagynéném táncpedagógus, és megengedte nekem, hogy járjak, azóta pedig ilyen idős kortól lehet hivatalosan is táncolni.
Elég nagy hatással, hiszen igazság szerint ez tart engem fitten. A tánciskola tulajdonképpen a második családom, akiket én szinte ugyanannyira szeretek, mint a valódi családomat, akik rendkívül fontosak számomra. Napi szinten részei az életemnek, nagyon sokat beszélünk. Igazából nagyon összetartó társaság lettünk az évek alatt.
Boros Menta
(Fotó: BAM – Fábián Réka)
Nem szokott problémát okozni. Hetente két edzésem van, az egyik szerdán, a másik pedig szombaton. Próbálom úgy beosztani az időmet, hogy tudjak tanulni mellette. Nagyon sok a tanulnivaló, ha a rá következő nap témazáró van, akkor előfordul, hogy nem is megyek. Viszont nekem a tánc szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan tudjak élni.
Amikor összesűrűsödnek a dolgok, akkor elmegyek táncra, olyankor utána minden rendben lesz. Igazából arra való, hogy „kitáncoljam” magamból azokat a rossz élményeket, vagy rossz hatásokat, amik zavarnak.
Bárkinek akár három és fél éves kortól egészen tizennyolc éves korig. Sajnos utána egyetem mellett nem fogom tudni megoldani én se, viszont vannak olyan táncosok, akik huszonévesek, és ott vannak. Páran ezt kézben tudják tartani, de szerintem az már nagyon megterhelő lenne. De igazából bárki járhat, akár felnőtt, akár gyerek.
A tánc bárkinek elérhető, korlátok nélküli. Nem kell hozzá se végzettség, se tökéletes mozgás. Legtöbb esetben pont elég egy jó zene és a társaság.