Olyan, mára már ikonikussá vált történetek szerzőjéről beszélünk, mint az „Az”, „A halálsoron”, „A ragyogás” vagy a „Kedvencek temetője”, hogy csak a legismertebbek meg legyenek említve, amelyekből filmadaptáció is készült. Akik pedig ezt tudják, azokról feltételezem, hogy tisztában vannak vele, hogy a „Here’s Johnny” mém is közvetve neki köszönhető, még ha mára már ki is ment a divatból.
Azonban számos további, kevésbé ismert, de szintén zseniális rövidebb elbeszélés is fémjelezhető Stephen King nevével. Efféle húsz elbeszélés gyűjteménye az eredetileg Amerikában 1978-ban, nálunk először 2001-ben megjelent „Éjszakai műszak”, amit hazánkban most nyár végén újra kiadtak.
A megújult borító nagyon is ízlésesen kivitelezett és meglepő hatékonysággal árasztja a könyvre jellemző alaphangulatot: egy kísértetiesen vigyorgó madárijesztő, a sötétségbe hajló naplementében, mellette, egy kasza, pengéjének végén a megcsillanó fény pedig maga a lemenő Nap. It’s epic.
Már az előszóért is érdemes elolvasni a könyvet, mely a félelem természetéről, illetve felépítéséről tartalmaz egy részletes és érdekfeszítő gondolatmenet.
A novellák maguk pedig… aki ismeri King művészetét, az biztos nem fog csalódni, hisz a mester mindegyikben ugyanazt a szürreális, sejtelmes és hátborzongató hangulatot teremti meg, a történetek csattanói pedig lenyűgözőek. Nem mindegyiknek van, de azért elég soknak, és ezek annyira negatív fordulatba torkollók, hogy én olvasóként néha már kívántam, hogy a főszereplőnek a következő történetben picivel jobb befejezés jusson, mint szerencsétlenebb társának az előzőben. Tehát igen: it is food for night-thoughts, csak ajánlani tudom.