Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Feminizmus (és ami mögötte van)

A feminizmus már évszázadok óta létezik és a mai napig végigkísér minket a történelem folyamán. Célja a nemek közti egyenjogúság elérése társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális téren.

A nők már a francia forradalom idején elkezdtek felszólalni egyenjogúságukért. Már a 15. századtól fellelhetünk elsősorban írónőket, akik hallatták a hangjukat a nők hátrányos helyzete ellen, melyeket a társadalom normának tekintett, de ezekben az időkben mozgalmak még nem indultak. “Nő ébredj fel, az ész vészharangja zúg az egész univerzumban, fedezd fel jogaidat!” – így kezdődik Olympe de Gouges 1791-ben megírt “Női jogok nyilatkozata”, mellyel az “Emberi és polgári jogok nyilatkozatára” válaszolt, melyből kifelejtették a nőket.

A feminizmust hirdető nők szerveződni csak a 19. század végén kezdtek, főleg Angliában. Az “Új Nők” aktivista csoport az oktatást, munkavállalást, szabad választás jogát tárgyalta, de emellett tagjai kitértek a hétköznapi témákra is, mint szexualitás, gyermekvállalás és a házasság. Ezek a nők mind különböztek egymástól, mégis kiálltak egy közös érdek mellett.

Az USA-ban az 1830-as években, a rabszolgafelszabadítással párhuzamosan indult a nők szavazati jogáért vívott harc. A 20. század elején pedig a “Szavazatok a nőkre” felirattal voltak kitapétázva London utcái. A szervezet tagjai a szüfrazsettek, elszánt és bátor nők voltak, akik nagy hatást gyakoroltak a nők mai helyzetére a társadalomban. Radikális fellépésükkel szinte bármire képesek voltak a figyelemfelkeltés érdekében. Éhségsztrájkoltak, megzavarták a kormányüléseket, kerítéshez láncolták magukat és egy lóversenyt azzal zavartak meg, hogy egy szüfrazsett kifutott a király lova elé és szörnyet halt. Kitartásukat persze siker koronázta. 2010 volt az első év az USA történetében, amikor több nő dolgozott, mint férfi. Nem csak Amerikáról van szó, a fejlett országok egyetemein évek óta több nő végez, mint férfi.

A 21. században már többet hangoztatják a szerepzavart, mint a feminizmus kifejezést. Lehetséges, hogy tényleg elnyomó hatásként élik meg a férfiak ezt a sok női erőt? Sokan úgy tartják, hogy már nincs okuk a nőknek a lázongásra és hogy ez már átmegy a női uralom elérésébe, de nem érdemes elfelejteni, hogy mindenki máshogy harcol és a feminizmusnak is vannak különböző elképzelései, ágazatai. Sajnos kialakult az ún. férfigyűlölet is a sértett, bántalmazott nők szemében. A férfigyűlölet mellett természetesen létezik a nőgyűlölet is. Az ezt a nézetet képviselők lenézik, megvetik a nőket. Ők a feminista nők legnagyobb “ellenségeiket” képviselik, hiszen egy dolgozni akaró, független, ambíciózus nő a falra mászik, ha azt hallja hogy neki csakis az a “dolga” hogy szüljön és gyereket neveljen. Mintha másra nem lenne képes, vagy tilos lenne számára.

A 2016-os “Nőstényprivilégium 97 pontban” című olvasmány durva, megalázó módon ír női szemszöget felvéve arról, hogy a férfiaknak milyen sanyarú sorsuk van az általuk feltételezett elnyomó női uralom alatt. Olyan férfiak képviselik a cikket, akik nem akarnak házasságban élni, mert úgy vélik, hogy egy házas férfi a felesége alárendeltje, “talpnyalója”. A feminizmus reakciós mozgalma, az antifeminizmus azért harcol, hogy fenntartsa a hagyományos társadalmi állapotot: például a nők ne szólhassanak bele a politikába és ne tölthessenek be vezető szerepet. Ezt a nézetet általában az olyan emberek vallják, akik kiváltságos helyzetük miatt a társadalmi igazságtalanságokat haszonélvezőkként élik meg.

Ám a feminizmus hátrányokat is követel a társadalom számára. A buzgón lázadó nők egyre kevesebb gyereket hoznak a világra, illetve az egyre fejlettebb egészségügyi ellátás miatt tovább élnek az emberek, így öregedő társadalommá váltunk napjainkban. Mássodsorban az emancipáció egyébként egy jó dolognak indult, de ha egy nő túlzottan radikális, akkor felborulhat a hierarchia is a családokban, ami természetesen egy gyereknek nem jó példa.

Napjainkban a feminizmus lángolásának talán a legnagyobb oka a nők bántalmazása és szexuális tárgyiasítása. Sajnos gyakori tény, hogy sok nőnek a testével kell fizetnie egy jobb állás vagy pozíció eléréséért. A nők viszont hangosan felszólalnak saját és nőtársaik teste érdekében.

Jelenleg Magyarországon négy női szervezet működik. A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége abortuszellenes konferenciákat szervez és elég konzervatív, aligha mondható női érdekvédelmi szervezetnek. A Magyar Nők Szövetsége főleg vidéki nőszervezeteket tömörít és az European Woman’s Lobby magyar tagszervezete. Aktívan működik a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a Régiók Nőhálózata és ezek számos tagszervezete. Ezeken kívül persze rengeteg független nőszervezet létezik, a gond a szervezettség és az összefogás  hiánya.

2012. szeptemberében “harmadik hullám” jelenség alkalmával 100.000 aláírás gyűlt össze azzal az céllal, hogy a családon belüli erőszaknak legyen Magyarországon külön büntetőjogi törvényi stádiuma. A tárgyalást éjszaka rendezték, így alig néhány képviselő jelent meg, érdektelenséget és empátiahiányt mutatva. Varga István kormánypárti képviselő pedig így tárta az emberek elé álláspontját: „…talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak…” „…majd, ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni…” Ez már a női jogokért nem érdeklődő polgárokat is felingerelte és másnap este spontán gyülekezésre, majd szeptember 16-án a “Nők lázadása” nevű tüntetésre került sor.

A feminista elveket valló nők ma már többségében nem olyan radikális módon harcolnak, ezért sokszor fel sem tűnik az embereknek, de itt van a feminizmus az életünkben… még mindig.