Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Fekete Bálint: „…érzéseket próbálok átadni…”

A BEG-ben tanul grafikát és legnagyobb álma, hogy festőművész lehessen. Ő Fekete Bálint, akit megkértünk, meséljen nekünk egy kicsit magáról, a művészetről, terveiről.

Láttam már néhány képet, amit ő festett, és kifejezetten tetszettek (meg még mindig tetszenek). Nagyon érdekes, hogy mi mindent ki tudnak váltani alkotásai az emberből, pedig „csak” színeket használ, mégis megannyi érzelem tükröződik a képeiből. Mivel meg akartam érteni, hogy miért fest (azon kívül, hogy ehhez ért igazán), felkerestem és beszélgettem vele, hátha közelebb kerülök a válaszhoz.

Miért ebbe az iskolába jelentkeztél?

Körülbelül kiskorom óta mindig is rajzoltam. Először fekete-fehérben, majd később átváltottam a színesre (nagy mérföldkő volt az életemben). Szóval, amióta csak az eszemet tudom, ezt csináltam és amikor odakerült a sor nyolcadikban, felmerült, hogy „Mivel foglalkozzon a gyerek? Merre tanuljon tovább?”. A gyerek pedig mindig rajzol, hát akkor csinálja ezt! Mindig is ezzel foglalkoztam és mára odáig jutottam, hogy ezzel fejezem ki önmagamat. És mivel foglalkozzon a gyerek, ha nem azzal, amihez ért?

(Fotó: BAM – Gátszegi Gerda)

Mit szeretnél elérni a jövőben?

Nos, a grafikusi OKJ-s papírral már tudok mit kezdeni. Grafikusi végzettséggel pedig még többet, viszont ami én szeretnék lenni, amit én szeretnék tanulni, nevezetesen a festészettel, na azzal nem sokat. Amíg más szakmában kiemelnek, ha valamit jól csinálsz, addig a művészvilágban bármilyen jól csinálsz valamit, nem biztos, hogy fel fognak rád figyelni. Nem az fog történni, hogy hirtelen kiemelnek a többiek közül, mert annyival jobb vagy. Ez az egész arról szól, hogy mennyire tudod eladni magad, mennyire tudsz kapcsolatokat kiépíteni és mennyire tudod híressé tenni magad. Egyetemmel kapcsolatos beszélgetéseket folytattam öregdiákokkal, akik azt mondták, hogyha festő szeretnék lenni, akkor legyen egy „B” tervem, mert ezzel nem fogok tudni elhelyezkedni, mivel szükség van körülbelül tízre a több millióból. Ezek után méltán merül fel a kérdés, hogy akkor miért ezt csinálom? Azért, mert nem akarok mást csinálni. Mert bármilyen reménytelen is, hogy egyszer híres művész legyek, nekem nem ez a célom. Az a célom, hogy megértsem önmagam és el tudjam magyarázni másoknak is – színekkel. És ehhez nem kell pénz vagy hírnév. Ehhez csak annyi kell, hogy tényleg mélyen magadba nézz és onnan adj valamit.

(Fotó: BAM – Gátszegi Gerda)

Milyen témájú képeket szoktál festeni?

Mivel elég fiatal vagyok, ezért még csak bontogatom a szárnyaimat a művészetek terén. Szerintem az embereknek azok a legerősebb érzései, amiket nem tudnak kimutatni. Na már most, elég kevés az olyan ember, aki nem tudja kimutatni például a boldogságot. Nekem speciel nagyon nehezemre esik, hogy miként mutassam ki azokat az érzéseimet, amik kissé mélyebbek vagy társadalmilag nem annyira elfogadottak, mint például a magány, a kétségbeesettség, az önmagadban való bizalmatlanság. Hogy nem érted önmagad, nem érted a világot és nem értesz semmit, ami körülötted zajlik, csak annyit veszel észre, hogy egyedül vagy és nem hallasz semmit.

Próbálok rájönni arra, hogy mi az én stílusom. A színeket nem figyelembe véve érzéseket próbálok átadni. Próbálkozom azzal, hogy az emberi testet alakítom át valami olyanná, amiben az a kiüresedett érzés van, amit éppen érzek. Csak hát, nem sokszor jutok oda, hogy ilyeneket fessek, mert ugye ha nem érzem, akkor nem tudok olyat alkotni, mert az hamis. Az olyan, mint egy ember, aki megjátssza magát, aki maszkokat hord. Amikor tényleg rád tör a magány, na akkor tudsz olyat festeni, ami őszintén elmondja, hogy mi az a magány, nem akkor, amikor a barátaiddal vagy. Nem akkor kell kigondolni azt, hogy mi lenne, ami megfogalmazza azt, hogy mi az az érzés, ami legbelül dörömböl és visszhangzik. Szóval, ha összegeznem kéne, akkor jelenleg a művészetem abból áll, hogy próbálom megfogalmazni önmagam.

(Fotó: BAM – Gátszegi Gerda)

Van olyan festőművész, akire felnézel?

Egy lengyel festőművész, Beksinski tíz éven keresztül festette a rémálmait. Volt egy időszaka, amikor lidércálmok gyötörték és ezeket festette meg realistán. Annyira realistán, hogy szinte anyagszerűen a bőrt, a húst, a fátylat, mindent, ami a képein szerepel. Rá például felnézek.

Mit gondolsz a művészekről és a művészetről?

Nem tartom magam művésznek. Nem is tudom, minek tartom magam. Egy srácnak. De most viccen kívül, amikor azt mondja valaki, hogy ő mekkora művész, az a legarrogánsabb dolog. Fogalma sincs arról, hogy mi a művészet, mert senkinek sincs. Ha megnézed a modern festészetet, vagy a reneszánsz korszakot, vagy a többit, mind-mind mást sugallnak, mindegyik egy saját elme- és vonatkozásirányzatot képvisel, és mindegyik megpróbálta megmagyarázni, hogy mi a művészet. Minden stílus meg akarta mondai, hogy „Tessék! Ez a művészet!”. Mindegyik meg akarta magyarázni, majd mindegyik meg is cáfolta a másikat és önmagát is. Szóval szerintem nem is igazán létezik olyan, hogy „művész”, legalábbis megfogható formában biztos nem, mert mindenki rendelkezik egy látással, ami lehet, hogy másokat elkápráztat.