A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig (hamvazószerda előtt, húsvétvasárnap előtti 47. nap), a nagyböjt kezdetéig tart. Ez idén nagyon hosszú időszak, pontosan két hónap, így egyáltalán nem késett le senki a farsangi fánk elkészítéséről. Így volt ez az ATK-ban is február 8-án, ahol mi ugyan a készítésből nem igazán, a kóstolásból viszont annál inkább kivettük a részünket.
A farsangot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.
A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de az Anjouk és Mátyás udvarából itáliai hatásra utaló adatok is maradtak ránk. A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.
De térjünk vissza a gasztronómiához, nevezetesen a farsangi fánkhoz, amelynek eredetét illetően kétféle történet is él a köztudatban:
Az egyik szerint a fánk eredetileg osztrák csemege – amely nem véletlenül kapta a Krapfen nevet. Története szerint ugyanis egy Krapfen nevű pékhez, pontosabban özvegyéhez kötődik a fánk feltalálása, akinek – miután elvesztette férjét, nem kis munka zúdult a nyakába. A pékség vevői nem győzték kivárni a sorukat, ezért a felbosszantott asszony egy alkalommal tésztadarabot repített feléjük. Csakhogy az véletlenül a forró olajba esett és szép formás, sárga sütemény vált belőle.
A másik történet azonban a francia beignets süteményt tartja az első fánknak. Az 1700-as években, egy karneváli éjszakán ugyanis XVI. Lajos király felesége, Marie Antoinette álruhában elszökött a Tuilleriákban megrendezett farsangi bálról és a többi, egyszerű ember között sétálgatott a tömegben. Éhes lett, így egy mézeskalács árustól vett egy fánkot. Nagyon megtetszett neki ez az ízletes sütemény, ezért elküldte a lovagot, aki kísérte, hogy vegyen belőle egy egész kosárnyit. Később azonban a palotába hívatta a fánkkészítőt, akinek meg kellett osztania receptjét a királyi cukrásszal. Ezt követően – némi módosítás után – a cukrász minden lakoma alkalmával készített fánkot, a jelenlevők nagy örömére. Természetesen, a nép is gyorsan megszerette a palotában is közkedvelt süteményt, amely nemcsak finom, de olcsó is volt.
Az alap fánk bő olajban sül, élesztővel készült kelt tészta, amelyet elkészülése után megtöltenek baracklekvárral és megszórnak porcukorral.
A leggyakrabban a szalagos fánkot sütik – némileg körülményes elkészítése miatt azonban sokan a kissé egyszerűbb változatokat választják. De mi jellemzi a farsangi szalagos fánkot? Aranybarna, gömbölyű és ahogyan a neve is mutatja, a fánk szélén fehéres szalag fut körbe – ha így sikerül a sütemény, akkor tökéletes! Keveseknek sikerül elsőre úgy elkészíteni, hogy a szalag is meglegyen, de a farsangi fánk ízében se találjunk kivetnivalót. Kell hozzá gyakorlat, no meg kifogástalan alapanyagok. Nem mellékes, milyen az olaj hőmérséklete, és maga a fánk mérete sem mindegy!
Persze, vannak más farsangi fánkok is. Igen ismert a farsangi csöröge fánk – egészen más az alakja, mint a szalagosnak, inkább hosszúkás és lapos. A kinyújtott tésztából rombusz formákat vágunk, és a közepét is bevágjuk, majd olajba tesszük.
Népszerű a forgácsfánk is: a lágy tésztát deltoid alakban kivágjuk, és szintén egy kisebb vágás kerül a tészta közepébe, majd olajban a tészta mindkét oldalát pirosra kell sütni. A rózsafánk hasonlóan készül, de a könnyen nyújtható tésztát fánkszaggatóval kell kivágni, majd a szélét bevagdosni. Három vagy négy lap kerül egymásra, a közepét ujjunkkal összenyomjuk.
Február 8-án az Andrássy Úti Társaskörben is finom fánk illat terjengett. Mikó Melinda, az Új Nemzedék Központ munkatársának a vezetésével és jóvoltából szalagos fánkot készítettünk. Hogy hogyan? Íme a recept, na meg a képek, ha valaki kedvet kapna az elkészítéshez.
Szalagos fánk
0,5 kg liszt
2 tojássárgája
1 egész tojás
3 dkg friss élesztő
5 dkg vaj
5 dkg cukor
2 dl langyos tej
2 evőkanál rum
1 csipet só
Dagasszunk tésztát a szobahőmérsékletű hozzávalókból, majd langyos helyen kelesszük a kétszeresére a nyers tésztát! Óvatosan nyújtsuk ki ujjnyi vastagra, majd hagyjuk ismét megkelni a kétszeresére! Egy pogácsaszaggató vagy egy pohár segítségével szaggassuk ki, ezt követően takarjuk le a nyers fánkokat és hagyjuk újabb 30 percig kelni őket! Nyomjunk egy bemélyedést minden fánk közepébe a mutatóujjunk segítségével, majd felforrósított olajban süssük mindkét oldalukat egy-egy percig először fedővel, majd fedő nélkül!
Az olajba mindig először a lyukas oldalával helyezem be! Vigyázzunk, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert nagyon könnyen megégnek a fánkok. Porcukorral és sárgabarack-lekvárral kínáljuk.
Fotók: Ati