Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Elköteleztem magam! Kötelező kötéltánc a kötelemmel – jegyzet kötetlenül az ugrálókötelemről

Miét pont ugrókötél? Előfordulhat, hogy láttál már az utcán, ahogy magabiztosnak tűnő nonkonformizmussal hasítottam a levegőt az egyik sportszeráruházban vásárolt legolcsóbb kezdő ugrókötéllel.

Na, jó, a hasítás talán egy csipetnyi eufemizmus a részemről, de azt hiszem, már elmondhatom, hogy jelentős fejlődést tudhatok magaménak és belátható időn belül nem is tervezek leszokni erről az újdonsült kábítószeremről. Igen, így igaz – függő vagyok. Megszállott. Egyesek szerint biztos őrült, más értelmezésben egy komplett idióta. Egy feltűnési viszketegségben szenvedő excentrikus „wannabe”. Az a baj, hogy már képtelen vagyok visszafordulni. A kötelezés szerves részemmé vált, a személyiségfejlődésem motorjává. Soha nem gondoltam, hogy képes leszek egy nap ilyen szinten bánni a kötéllel, még ha az egyelőre nem is mondható kifejezetten profinak. Ahogyan most átgondolom, az ugrókötél valójában az első szerelmem – az első igazi. Szenvedély, amely nem néz racionalitást, nem higgadt, nem fontol, hanem mindent kisajátít saját magának – időt, erőt elhatározottságot. És mindennek ellenére, most mégis abban a reményben írom ezeket a sorokat, hogy meggyőzlek róla: neked is érdemes kezedbe venni a kötelet.

Igen, így igaz – megint csak. Mielőtt bárki félreértené: nem, nem akarom, hogy mindenki olyan elszánt legyen, mint én. Úgy gondolom, hogyha az emberek már akárcsak a nyomait is megtapasztalhatják annak az elégedettségnek és minőségi boldogságnak, amellyel engem az ugrókötelezés gazdagít, akkor már bőven megér nekik egy-két próbát. Vagyis hát, inkább sokat, mert az ugrókötelezés nem azoknak lett kitalálva, akik egy éjszaka alatt akarnak elsajátítani mindent. A kötél nem adja magát könnyen: rengeteg botlás, akadás keresztezi annak az útját, aki elindul és a kötél rengetegszer meg is kell, hogy csapjon. Ez a tanulás! Majd a végén, amikor sikerül egy-egy mozdulat már nem fog érdekelni az a rengeteg kényelmetlenség és fájdalom, amibe került.

Az ugrókötelezés így egy nagyon jóleső és az emberi psziché számára nagyon is előnyös érzéssel, a kemény munka árán megszerzett siker érzetével ajándékoz meg, ami úgy is ismert, mint a produktivitás. Emellett még lehetne beszélni arról, hogy jótékonyan befolyásolja a kardiovaszkuláris rendszert, segít gyorsabban futni, a teljes testedet átmozgatja, illetve kiválóan fejleszti az olyan, sokszor mélyen elhanyagolt és alul reprezentált aspektusait is az atletikus teljesítménynek, mint a koordináció, az egyensúlyérzék, az időzítés és a gyorsaság irányításának képessége. Ja és még valami – a kondigenerációkhoz szólok: Tudom, hogy utáltok vádlizni! A legrosszabb izomcsoport, mert edzeni rá unalmas, rengeteget időbe kerül és ez a munka csak hosszú-hosszú idő után hoz valamiféle látható eredményt. Nektek mondom: próbáljatok ki egy ugrókötelet. Egy nap még hálásak lesztek.

Végezetül még annyi, következőleg egy praktikusabb, „Hogyan kezdj hozzá, és mire figyelj?” útmutatót is olvashattok a BAM oldalain, mert segíteni szeretnék abban, hogy ha valaki elkezdi ezt a sportot, akkor kevesebb csetléssel-botlással túllendüljön az első nehézségeken.