Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Elfogadás – Elfogadni magunkat és egymást!

Globális problémát jelent manapság belenyugodni abba, hogy nem mindenki tökéletes. Az emberek nagyon sekélyesek és felszínesek tudnak lenni. De miért?

Hogy gondolhatja azt bárki, hogy az osztálytársa/ismerőse kevesebb, mint ő, csak amiatt, mert máshogyan néz ki, mint az átlag, esetleg máshogy öltözködik, mást szeret vagy valamilyen fogyatékossággal él együtt. Vajon miként vélekednek erről a gólyák és egy szakember?

– A fogyatékos emberek egyenrangúak velünk és el kell őket fogadnunk. Ez sokak számára nehéz, mert sokan nem ismerik meg egymást kellően mielőtt ítélkeznének, de mikor megismersz valakit a belső felülírhatja a külsőt. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek fontosak ahhoz, hogy valakit jobban elfogadjanak. Ilyen a humor, az empátia és a vidámság. Ha valaki boldog és jól érzi magát az már egy jó belső tulajdonság – Mesélte az évfolyamtársam Bálint. – Engem még nemrekesztettek ki, de nem is szeretném mert tudom rossz, viszont, ha valakivel nem értek egyet inkább elkerülöm mint, hogy kirekesszem. Azért, hogy ne rekesszenek ki kerülöm a konfliktust és próbálok új embereket megismerni, ha mégis kiközösítenének mindig lesznek olyanok, akikkel jóban lehetek. Az elfogadás fontos és ezt iskolában is tanítani kéne. De a legtöbbet a szülők és az osztálytársak tehetik azért, hogy toleráljuk mások hibáit – tette hozzá a Bálint.

– Ha fogyatékos emberrel utazunk és látjuk, hogy valami nehezen megy neki akkor illene segíteni. Hiszen nem kevesebbek, mint mi, de az biztos, hogy sok esetben mégis hátrányból indulnak például egy állásinterjún. Azért elitélő a társadalom, mert kialakult a fejükben egy ideál az úgy mond Tökéletesről, amitől nem tudnak elszakadni. Nem elég nyitottak. Azért, hogy ez változzon a diákoknak több a megszokottól eltérő külsejű és gondolkodású emberrel kellene találkozniuk. Annyira még nem rekesztettek ki hogy ne szólt volna hozzám senki, de egy-két ember csúfolódását már el kellett viselnem. Én még nem rekesztettem ki senkit mert ha valakivel nem akarok beszélni egyszerűen csak elkerülöm. Vannak, akik a külső alapján ítélnek, de mint ahogy a mondás is tartja: A külső megfog a belső megtart és ez szerintem nagyon igaz. A külső fontos, nem értem azokat, akik azt mondják, hogy nem számít. Senki nem fog beszélni egy olyan emberrel, aki nem szimpatikus neki. Hosszú távon viszont a belső fontosabb. Mindenképpen pozitív, ha valaki jó hallgatóság és türelmes. Kirekesztés ellen egyetlen stratégiám van: átgondolom, hogy mikor és mit mondok, nehogy valakit megbántsak – felelt kérdésemre a 9.-es Hanna.

– A diákok azokban a dolgokban elfogadóak, amelyek a komfortzónájukon belülre esnek és amikről azt gondolják, hogy divatosak. Azokban a dolgokban nem alakult ki bennük az elfogadás, amikkel nem találkoznak elég sűrűn. A média által sulykolt külsőségek miatt korlátozott a fiatalok külsőről alkotott képe és nehezükre esik az ideáloktól eltérők elfogadása. A nemi identitás keresés terén igen rugalmasak tudnak lenni a diákok. Valamit a tanulási nehézségek terén is egyre nyitottabbak a diákok hiszen ezek egyre többüket érintik. A külsőleg látható, fogyatékosság sajnálatot vált ki. Ebből adódóan általában nem közömbösek az ilyen szempontból hátrányos helyzetű társaik iránt, viszont sokszor nem elég türelmesek velük. Fontos, hogy a sajnálatot nem szabad túlzásba vinni. Ezek az emberek vágynak arra, hogy ne kezeljük őket másképpen és ezért tesznek is. Persze átbillenhet ez egy olyan határon mikor az érintett fogyatékossággal élő embere ki akarja használni mások jóindulatát. Kirekesztés esetén fontos, hogy a változásért maga a kirekesztett teheti a legtöbbet azzal, hogy talál egy olyan pontot a társaságban, ahol a legkisebb az ellenállás. Ha tudnak nyitni akkor kis ellenállást mutató személyek által be tudnak kerülni a társaságba. A kölcsönös alkalmazkodás nagyon fontos, mert csak az együttműködés visz előre és hat a szegregáció ellen. Fontosak lennének a közösségi terek, ahol a tanulók kulturáltan, de mégis szabadon találkozhatnak és kis csoportokban önismeretet, és alkalmazkodást tudjanak elsajátítani. Ugyanakkor az iskolákban is fontos lenne az, hogy játékos feladatok révén tapasztalják meg a kirekesztettség érzését, így másképp állnának később a kirekesztéshez – hangsúlyozta véleményét Dr. Inezs Éva iskolapszichológus.

A lényeg, hogy ne foglalkozz mások véleményével és érezd jól magad a bőrödben!