Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

Diákok karanténban – jegyzet a négy fal közül

Amennyiben a címben szereplő két szót látod és lepörgött a szemed előtt az elmúlt egy év, akkor te is karanténban tanuló diák vagy. Az elmúlt időszak sokak számára sokféle változást okozott az életében. Minden online oktatásban részt vevő megtapasztalhatta a dolog jó és rossz oldalát is. Ki-ki javított a jegyein, valaki több időt tölt a családjával, míg mások éppen téli álmot alszanak az órák helyett. A másik oldalt megnézve több a házifeladat, kevesebb a szórakozási és kijárási lehetőség, de felmerül a kérdés, tényleg csak ennyiről szól az egész?

Idén érettségiző diákként elég közelről érzékelem, a saját bőrömön és társasági körömben a mára már általánosnak vélt „karanténi” helyzet mindennapjait. A mélyvízbe ugorva kellett átállnunk az online oktatásra tavaly tavasszal, nem is sejtve, hogy majd több hónapon keresztül szerves részévé válik majd a különböző technológiai eszközök használata az oktatásban. Sokan megszenvedték az első heteket, hiszen sem a tanárok, sem a tanulók nem voltak erre felkészülve. Az először ijesztőnek tűnő körülmények lassan, de biztosan rutinná alakultak. A reggeli felkelést követően a szokásos aznapi órák vették el a nap első felét. A délutáni kimozdulást a lakáson belül való járkálás váltotta fel, immár az otthonom vált saját „börtönömmé”. A megannyi pluszba feladott házifeladat és kényszerített itthonlét együtt ambivalens érzéseket váltott ki. A mentális különbségek kiütköztek a közvetlen környezetemen is. Akadtak olyanok, akik feltöltődtek az online oktatás tavaszi hetei alatt, de néhány sorstársamnak a mentális egészségének a rovására ment. A napi program a négy fal között, hosszú véget nem érő órák már végtelennek tűnnek és ez kimerítőbb, mint egy átlagos nap a suliban.

A júniushoz közeledve úgy éreztük fellélegezhetünk, mert úgy tűnt, enyhülés következett be. Ennek hatására, a nyár úgy telt el, mintha az karanténban töltött hónapok meg sem történtek volna. Szerveztük a programokat, dolgoztunk, találkoztunk a barátainkkal és végre kinyitottak a szórakozóhelyek. Újra feltört a szabadság érzése, lekerült a teher a vállunkról és teljes 3 hónapig kikapcsolódhattunk. Mint minden jónak, ennek is vége lett.

Sok ezer diáknak – köztük nekem is – elérkezett egy számomra fontos szakasz az életemben szeptemberben: a végzős év!  Izgulva vártam, mert a fejem tele volt bizonytalansággal, kérdőjelek hegyei tornyosultak a kobakomban. Nekirugaszkodva az utolsó hajrának, elindult a tanév. Mostanra már újra koptatjuk az iskola padlóját, de jobban tanulva a tavaszi eseményekből, felkészültünk, hogy ismét csak kamerán át láthatjuk az iskolatársainkat.

Végzősként elkezdtünk ráhangolódni a végzős évvel járó kellemes eseményekre. A szalagavatóra, a ballagásra, a nagy bulikra. Másképp alakult! A nagy esemény előtt egy héttel a gyanú beigazolódni látszott és ismételten itthon találtam magam. Haragudtam a világra, szinte deja vu-ként jött vissza az összes inger, amit tavasszal megtapasztaltam. Amit eddig úgy vártam, amire számítottam, a semmivé lett pillanatok alatt, minden program törlésre, minden helyszín bezárásra került.

Emlékszem, a lányokkal már nyáron kinéztük a számunkra tökéletes ruhát, képzeletben én már a színpadon láttam viszont magam. Bár a suli indulásával a próbák is megkezdődtek, egyre kevesebb esély mutatkozott a szalagavatóra.  Többek örömére, a tesi órákat felváltották a táncpróbák, így mindenki megmutathatta tánctudását. Végül a nagy esemény előtt egy héttel a gyanú beigazolódni látszott és ismételten itthon találtam magam. Nem akartam elhinni, hogy amire kereken 12 évet kellett várjak, a szemem előtt vált semmivé. A megmaradó két hónap nagyon lassan telt és az itthon töltött magányos hetek sem segítették az idő múlását.

Szilveszterkor laza party, pár barátnő és semmi több. Mindannyiunk szájából elhangzott a reményteli mondat: „2021! Legyél jobb”.

Az éjfélt átlépve sajnos nem ért véget a rémálom, mégis örültem, hogy magam mögött hagyhattam a 2020-as évet. A január és a február csak egyre közelebb hozta a felvételi és az érettségire való jelentkezést. A hezitálás az utolsó pillanatig tartott, és bár egymást támogatva, centiről centire kiveséztük a témát, a karantén erre is rányomta a bélyegét. Persze, a ponthatárokat nézve mindenki megelőlegezte magának a jobbik jegyet a félévi lezárása előtt, együtt számolgattuk pontokat, vajon elég lesz-e? Habár csak online, de megszervezték a 21. Educatio Kiállítást, hogy a diákoknak esélye legyen a lehető legjobban dönteni idén is. A bizonytalan tanulók így bátran fordulhattak a kérdéseikkel a hallgatókhoz, de mégsem volt az igazi. Elegem volt az online felületből.

Végül, már csak az érettségi vár ránk. Hosszú 3 hónap áll előttünk, de a helyzethez mérten kell alkalmazkodni. Igyekezni kell mindannyiunknak a legjobb tudását kihozni magunkból, hogy utána július 22.-én közösen tudjunk örülni.