Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

BAM bemutatkozó: Salamon Anita, aki nagyon szeret írni és olvasni

Magáról nem szívesen ír az ember, ezért úgy gondoltuk, hogy egymást kérdezve mutatjuk be szerkesztőségünk tagjait. Most egyik ügyes újságírónkkal, Salamon Anitával beszélgettünk.

Melyik iskolában tanulsz, és miért pont ezt választottad?

A BSZC Nemes Tihamér Gépészeti, Informatikai és Rendészeti Szakgimnáziumában tanulok, ennek egy nagyon bonyolult oka van. Senki nem érti miért járok oda, és mindenki meg is kérdezi, hogy komolyan ott tanulok? Az ok az, hogy lektor szeretnék lenni, ami azt jelenti, hogy angol fordításokat szeretnék átnézni, kijavítgatni. Azért mentem informatika szakra, mert egyrészt nagyon hasznosnak tartom, másrészt érdekel is, és szerintem sosem árt, ha tudok kicsit erről a témáról. Ettől függetlenül egyetemen még ugyanúgy tanulhatok lektornak.

Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a BAM csapatához?

Az egyik dolog, amiben jónak tartom magam, az az írás. Nem tartom magam túl sok mindenben jónak, de úgy gondolom, hogy azon a szinten, ahogy én csinálom, az írás tanulható. Mivel sokat olvasok, már elég jól is megy, így szeretnék ebben is kiteljesedni, gyakorolni.

Salamon Anita
(Fotó: BAM – Ati)

Mióta foglalkozol az írással?

Mint minden kisgyereknek, nekem is voltak próbálkozásaim, szóval körülbelül tízéves korom óta. Komolyabban csak a BAM-nál kezdtem írni, illetve az iskolában a diáknapokon indított stábunkban én voltam az, aki minden szöveget megírt, szóval itt is kiteljesedhettem.

Említetted, hogy szeretsz olvasni. Milyen műfajú könyveket szeretsz, vagy van esetleg kedvenc íród?

A kedvenc íróm John Green, tőle is az „Alaska nyomában” című regénye. Azért szeretem őt, mert egyszerre tudja azt az érzést kelteni, hogy mennyire elvont – hiszen az is –, ugyanakkor tud szimplán szórakoztató is lenni. Nem tudom megmagyarázni, de harmóniában vannak a szavai.

Hogyan, mikor szeretted meg az olvasást?

Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Úgy voltam vele, hogy olvasni menő, ezért olvasni akartam. Az első „komolyabb” sorozatom az Egy ropi naplója volt, aztán jöttek szép sorban a könyvek. Nyolcéves, vagy inkább még fiatalabb korom óta olvasok.

Amikor van egy kis szabadidőd, mivel szoktad tölteni?

Az olvasáson kívül animéket, sorozatokat nézek, vagy a barátommal vagyok. Ezen kívül rendszeresen járok koncertekre.

Milyen stílusú zenét szeretsz, milyen koncertekre jársz?

Nagyon szeretem a rockot, azon belül is az alternatív rockot. Van egy tanárom, aki azt mondta, hogy ha valaki alternatív rockzenét akar írni, az inkább csak verset írjon. Szerintem ez egy elég nagy ellentmondás, mivel attól, hogy valaki szereti a verseket, attól még szeretheti a rockot is, mint én, ez nem üti egymást. A rockot szerető emberek ugyanúgy éreznek, hiába van az az előítélet, hogy sokkal keményebbek. Nekem az egyetlen műfaj, amire azt mondom, hogy tényleg szeretem, az a rock; azzal semmi baj nincs, ha valaki szereti ezt a zenei műfajt, de egyben szereti, ha valamin el lehet gondolkodni. A versek is olyanok hogy mindenkinek mást jelentenek, és az alternatív rock ugyanilyen.

Van kedvenc animéd, sorozatod?

Ha valaki néz animét, akkor tudja, hogy nem lehet egyre azt mondani, hogy na, ez a kedvencem, mert körülbelül az összesre azt tudja mondani. Sorozatokból a Dr. Who, vagyis a „Ki vagy, Doki?” és a „Sherlock”, amit a kedvencemnek tartok. Nagyon szeretem a brit sorozatokat, a brit embereket, könyveket, igazából nagyon vonz a brit gondolkodás is, mert nagyon elegáns, de egyszerű és bonyolult is tud lenni – mint John Green könyvei.

Ha három szóban kéne jellemezned magad, mi jutna eszedbe először?

Az első, ami biztosan eszembe jut, az a fura. A második a lusta, hiszen nagyon szeretek sok mindent csinálni, de egyszer betelik a pohár, és azt mondom, hogy mindenki hagyjon békén. Ezek hosszú időszakok szoktak lenni. A harmadik pedig az érzelmes. Ezt úgy értem, hogy nagyon érzelmesen állok mindenhez: ha valamit szeretek, akkor azt nagyon szeretem, ha valamit utálok, azt nagyon utálom.

Milyen céljaid vannak a közeli és a távoli jövőben?

Szeptembertől tizedikes leszek, szeretnék majd az osztályom stábjában kampányfőnök lenni, és támogatni a Garabonciás Napokat, amennyire csak tudom. Ezen kívül szeretnék majd Szegedre menni egyetemre, és – ez még a nagyon távoli jövő, de – szeretnék egy olyat életet, ami csak egyszerű, megtanulom kezelni saját magam, és ezáltal könnyebbnek érzek majd mindent.