Barátai hatására jött el az első szerkesztőségi ülésre, de később sokkal több lett számára is online diákújságunk. Bár lakhelyét illetően nem csabai, de két éve itt tanul, a kollégiumnak köszönhetően pedig teljes mértékben részese tud lenni a békéscsabai diákéletnek. A Rongyoló fesztiválról tudósító stábunknak is tagja volt, így egy nyugodtabb fél órában ott készült vele az interjú.
A Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnáziumban tanulok. Kerestem a Tiszán innen erős iskolákat, ahol van biológia szak, ez tetszett meg a legjobban, megfogtak az emberek, megfogott a környezet, azóta is szeretek ide járni. A barátaim 99 százaléka ma már itt van Csabán, és én is szeretek itt lenni. A hátránya az, hogy nyáron eléggé el vagyok szigetelve a többiektől, mert nagyon messziről jöttem. A biológia szakot pedig céltudatosan választottam, szeretnék ezzel foglalkozni.
A két legjobb barátom, Alex és Gerda is jelentkezett, így én sem akartam kimaradni a buliból.
Írok. Leginkább cikkeket, persze néha interjúkat is, bár azokkal sokat vesződöm, de azt is szeretem. Végül is az utóbbi mégis könnyebb, csak a kérdések megírása okoz nehézséget.
Villő (b) a barátai miatt jelentkezett a szerkesztőségbe
(Fotó: BAM – Andrékó Patrik)
Az Andrássy Úti Társaskörbe járok kortárssegítő képzésre, valamint magán énekórákra is délutánonként. A zene nagyon meghatározó az életemben, nagyon szeretek énekelni, dobolni is, ezeket is szoktam csinálni a szabadidőmben.
Öt vagy hat éves lehettem, amikor elkezdtem dobolni. Találni akartak nekem egy hobbit, amivel foglalkozhatok, ami leköt, így az óvónéni elvitt engem a zeneiskolába, hogy keressünk egy hangszert, ami tetszik nekem. Ezt követően több mint tíz évig doboltam.
Imádok zenét hallgatni, minden stílust. A rock a kedvencem, de én vagyok az az ember, akinek mutathatsz akár rapet, akár klasszikus zenét, bármit, én meghallgatom. Őszintén szólva, még akkor is van a táskámban egy fülhallgató, ha tudom, hogy nem lesz lehetőségem zenét hallgatni, mert a remény ott él bennem, hogy talán mégis…
Igen, van otthon három macskánk, egy nagy és kettő kicsi. A nagy egy fekete-fehér foltos macska, és a neve – rendkívül kreatívan – Folti, a húgom adta neki. Két kiscicánk is van, őket most kaptuk nemrég. Két pici, szürke házi macska, a kisfiú neve Koppány, anyukám nevezte el, a kislányé pedig Szaffi, neki én adtam a nevet egy mese után, ahol ez a neve a macskának.
Azt tudom, hogy nagyon szeretek itt dolgozni, ide járni, a csapat tagja lenni, és továbbra is fogok írni az oldalra, azt viszont nem tudom, hogy komolyabban fogok-e foglalkozni ezzel. Valamilyen szinten az affinitás megvan bennem, de az elsődleges a biológia: a botanika, az etológia – ezek közt vacillálok. Még nem tudom, lesz-e dolgom a jövőben az írással a BAM-on kívül, de tapasztalatnak mindenképpen jó.