Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

BAM bemutatkozó: főszerkesztőnk, Puskely Viktória

Magáról nem szívesen ír az ember, ezért úgy gondoltuk, hogy egymást kérdezve mutatjuk be szerkesztőségünk tagjait. Kezdve természetesen főszerkesztőnkkel, aki egyben a Békéscsabai diákönkormányzat elnöke is.

Melyik iskolában tanulsz jelenleg? Hogyan döntötted el, hogy oda fogsz jelentkezni?

A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanulok, művészeti szakon, mert az érettségi mellett szakmát is szerettem volna tanulni. Az iskola szimpatikus volt, Orosházáról jöttem ide, Békéscsabára. Mindig is szerettem rajzolni, művészkedni, alkotni, és ebben az iskolában grafikából elég nagy a választék, hogy plakátokat csináljak, vagy bármi hasonlót. Úgy találtam, hogy ez a hely a legegyszerűbb, legszimpatikusabb.

Ismertetnéd röviden a diákönkormányzat szerepét?

A DÖK legfontosabb feladata az érdekképviselet, békéscsabai diákok számára. Előttem a bátyám volt az elnök, ő is már évek óta diákönkormányzati tag, én pedig követtem az útját. Nagyon jó csapattal vagyok együtt, olyan programokat szervezünk a helyi diákoknak, ami megmozgatja őket, az ő érdekeiket szolgálja; amellett, hogy ezeken kívül is bárki felkereshet bennünket olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyek, úgymond a mi hatáskörünkbe tartoznak.

A Diákönkormányzat elnöki posztja milyen feladatokkal jár együtt számodra?

Általában én találom ki a rendezvényeket, programokat; van egy megszokott menetrend, de én koordinálok, felügyelem azt, hogy ki mit csinál és hogyan. Én osztom ki a feladatokat is, persze figyelek arra, hogy kinek mit adok, ki mit vállalna el.

Puskely Viktória, ezúttal a mikrofon másik oldalán, a DÖK elnökeként nyilatkozva
(Fotó: IfiPress)

Miért csatlakoztál a BAM-hoz?

Azok, akik kitalálták ezt az online diákújságot, bejöttek a DÖK-höz, hogy nyilván legyen már közünk egymáshoz az újsággal, én pedig eljöttem az első szerkesztőségi ülésre, ahol nagyon megtetszett a dolog. Szeretek is írni, fotózni, bár utóbbit csak hobbi szinten, szóval az újságnál abból nem veszem ki a részem.

Főszerkesztőként milyen plusz feladatok hárulnak rád?

Mivel a diákönkormányzat által jártas vagyok a koordinálásban, ezért én felügyelem az újságot főszerkesztőként. Attól függetlenül, hogy nem írok olyan sok cikket, több feladatom van, mint azoknak, akik egy-egy feladatkörre jelentkeztek. A sok apróbb dolog mellett néhány nagyobb is, amelyek talán nagyobb felelősséggel is járnak.

Mit csinálsz olyankor, amikor nem a diákönkormányzat vagy az újság feladataival foglalkozol?

Számomra az iskola az első, de amikor van egy kis szabadidőm, akkor legtöbbször a barátaimmal vagyok, beszélgetünk, vagy elmegyünk valahova. Máskor írok, rajzolok, vagy olvasok. Egyaránt szeretek regényeket, versesköteteket és tudományos tartalmú könyveket is olvasni, elég változatos az ízlésem. Emellett szeretek a lakberendezéssel is foglalkozni.

Hogyan ismerkedtél meg a lakberendezéssel?

Egyszer, amikor kicsi voltam, megkérdeztem otthon, hogy létezik-e olyan, aki azzal foglalkozik, hogy hogyan nézzen ki egy ház belülről. Mondták, hogy létezik, úgy hívják, hogy lakberendező, és én akkor azt mondtam, hogy az akarok lenni. Érdekes, de ez a terv azóta sem ment ki a fejemből, noha jöttek újabb ötletek arról, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Ez az, amit tényleg nem szeretnék abbahagyni.

Úgy gondolod, hogy a jövőben szeretnél ezzel komolyabban is foglalkozni?

Valamilyen szinten mindenképp. Lehet, hogy csak a saját házamat rendezem majd át hetente, de az is, hogy magánvállalkozóként járok épületekbe, hogy berendezzem azokat.

Ha két szóban kellene jellemezned magad, akkor mit mondanál?

Elfoglalt és kitartó. Elfoglalt vagyok, de azt csinálom, amit szeretek, ezért egyben kitartó is. Mindig vannak mindenhol bökkenők, néha nehezebb a helyzet, de én olyankor is azt mondom, hogy csináljuk, és meglátom a jó dolgokat a helyzetben. Persze vannak néha hullámvölgyek, de általában pozitív vagyok.

Sportolsz esetleg valamit?

Igen. Szeretek edzőterembe járni, de a legszimpatikusabb, legjobb sport számomra az úszás. Igaz, hogy kiszív a víz, de nagyon jól esik, és szerintem ez az egyik legegészségesebb sport is. Még nagyon fiatal koromban megtanultam úszni, jártam edzésekre, de versenyszerűen nem úsztam soha.

Mi jelenleg a legnagyobb célod?

Amíg Békéscsabán vagyok, addig a diákságért küzdök, mert tényleg megszerettem ezt a várost, és tényleg tenni szeretnék érte, hiszen mindig mondják, hogy a fiatalokban van a jövő. Hogy utána mi lesz velem, arról fogalmam sincs, nem tudom, hogy pontosan hová megyek továbbtanulni, de az biztos, hogy élni szeretnék, tapasztalni, világot látni, közben pedig pozitívan állni a dolgokhoz.

Reméljük, Viki még nagyon sokáig aktív tagja lesz újságunknak, és hogy egy nap majd tényleg körbeutazhatja a világot. Ha pedig lakberendezőre lesz szükségünk, biztos, hogy őt hívjuk majd!