Ifjúsági információs portál -
Online városi diákújság, Békéscsaba

BAM bemutatkozó: Dobi Ágnes, aki már könyvvel a kezében született

Magáról nem szívesen ír az ember, ezért úgy gondoltuk, hogy egymást kérdezve mutatjuk be szerkesztőségünk tagjait. Most Dobi Ágnessel beszélgettünk, aki az „Ügyes” rovat vezetője és lelkes újságírónk, riporterünk.

Ha be kéne mutatkoznod egy idegennek, mit mondanál el magadról?

Alapjáraton türelmes embernek mondanám magam, de nyilván vannak dolgok, amik ezt cáfolják. Nagyobb társaságban általában visszahúzódóbb, csöndesebb vagyok, de a közeli barátaim tanúsíthatják, ha velük vagyok, sokkal többet jár a szám. Nagyon szeretek olvasni, már elég kicsi gyerekkorom óta, és az írással is próbálkoztam a diákújság előtt is. Az olvasáson felül szabadidőmben szívesen nézek sorozatokat, illetve hallgatok zenét, a rock és metál stílus a kedvenceim. Nem szeretek szükségtelenül sietni sehova, ezért amikor csak lehet, inkább hamarabb odaérek, ha időpontra kell mennem valahova.
Hiszem, hogy nem tudunk mindennek értelmet adni, de próbálkozunk – ezt egyébként szeretett matematika tanárom, Marczis György tanár úr mondta az egyik óráján, és teljesen egyetértek vele. Én sem tudok, de mindig igyekszem.

Hogyan szerettél bele a könyvekbe?

Az igazat megvallva, már nagyon pici koromban anyáék egy csomó mesét olvastak nekem. Tudom, ez önmagában még nem ok, hiszen egy rakat másik gyereknek is, de én azok közé tartoztam, akik hamar megtanultak olvasni, így már magamnak is olvastam a gyerekkönyveket. Ez a szokásom szerencsére azóta is megmaradt, bár sokan mondják, nem értik, hogy lehet ezt szeretni, de én meg azt nem értem, hogyan nem.

Említetted az írást. Miket szeretsz írni?

A diákújságba eddig leginkább interjúkat írtam, de nyilván cikkeket is szeretek. Emellett sokszor kezdtem el kézzel majd számítógépen írni kis meséket, történeteket, de ezek nagy része csak gyerekes próbálkozás volt, ráadásul jó pár évvel ezelőtt, szóval nem hiszem, hogy azokat befejezem valaha.

Dobi Ágnes
(Fotó: BAM – Fábián Réka)

A legtöbb fiatal életének szerves része a zene, a te életedben milyen szerepe van?

Mint már említettem, leginkább rock és metál zenéket szeretem, és mivel vonattal járok át Csabára, minden nap van időm az oda-visszaúton zenét hallgatni. Engem a zene ilyenkor mindig megnyugtat az egész napos stressz után. Persze, otthon is szoktam zenét hallgatni, csak kikapcsolódásképp is, illetve miközben számítógépen játszom, néha olvasás közben is.

Humán osztályba jársz az Andrássyba. Lehetőséget ad ez az osztály, arra, hogy azt csináld, amit szeretsz?

Igen, szerintem majdnem mindannyian azért vagyunk itt az osztályban, hogy azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk. Persze, vannak „nemszeretem” tantárgyak, de olyanok melyik osztályban nincsenek? Az irodalomtanárunk szokott hirdetni versenyeket, amelyek keretében írnunk kell verset, novellát, bármit, ezzel segít, hogy aki szeretne, kibontakozhasson ezen a téren iskola kereteken kívül is.

Miért jelentkeztél a BAM szerkesztőségébe?

Amikor az iskola Facebook-csoportjában megláttam megosztva az alakuló szerkesztőségi ülésről szóló eseményt, azonnal úgy éreztem, hogy nekem ide mennem kell. Körbekérdeztem, jön-e bárki az osztályból, ismerősök közül, végül sikerült két osztálytársammal együtt elmennünk az első ülésre, és hármunk közül ketten azóta is a csapat tagjai vagyunk. Nagyon szeretek írni, úgy véltem, ez egy jó alkalom lehet arra, hogy hozzám hasonló érdeklődésű diákokkal dolgozhassak, kicsit kibontakozhassak abban, amit szeretek, és nem utolsó sorban fejlődhessek is e téren.

Szeretnél az újságírással később is foglalkozni?

Igen, mindenképpen. Persze, nem kizárólag ezzel, szeretnék majd egy diplomát, de sajnos még mindig meglehetősen határozatlan vagyok. Jelenleg nem igazán tudom azonban máshol elképzelni magam, csak az újságíró szakmában.

Miért szereted ezt a szakmát?

Mint már említettem, nagyon szeretek írni, és vannak néhányan, akik szerint tehetségem is van hozzá. Úgy gondolom, ebben a szakmában kibontakozhatok, akár a jövőben kamatoztathatom is az állítólagos tehetségem, persze tudom, hogy messze nem vagyok valami profi író vagy sajtós. A szerkesztőség pedig már most segített nekem abban, hogy az interjúim során különböző korú emberekkel beszélgettem a korombeli bűvészektől kezdve versenyszervező történelemtanárig, noha azelőtt nem voltam a helyzet magaslatán, ha bárkivel beszélgetnem kellett.

Mit üzensz a jövőbeni Áginak?

Egyáltalán nem sokat, csak annyit, hogy legyen határozottabb, ne stresszeljen olyan dolgok miatt, amik teljesen feleslegesek; és mindig igyekezzen boldog, pozitív ember maradni.