Ifjúsági információs portál -
online városi diákújság, Békéscsaba

2018. november 17., szombat

Közösségi ikonok

Facebook YouTube Instagram RSS

Időjárás
Időjárás
+17 °C    +8 °C
Keresés az oldalon

Gyorstalpaló leendő gólyáknak

Új iskolába kerülni nem egyszerű. Más környezet, tele rengeteg idegen emberrel, szokásokkal, szabályokkal. Lehetsz nyitott, visszahúzódó… az ismeretlentől valamilyen szinten mindenki fél.

Írta:   |  Forrás: BAM  |  Rovat: Diákélet
Megjelent: 2018. október 24., szerda 09:45

A megszokottól eltávolodva, új vizekre evezni nehéz feladatnak bizonyul. A környezetváltozás sosem egyszerű. Elengedni a régit és ezzel együtt belecsöppenni az újba. Hozzá kell szokni a helyzethez és kihozni belőle a lehető legjobbat.

Mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer az iskolaváltás. Évekig egy osztály oszlopos tagja az ember, aztán hopp… ballagás, és búcsút inthetsz drága osztálytársaidnak. Bár ismerjük be, az egész végzős év arról szól, hogy melyik középiskolát választod továbbtanulásod székhelyévé. Én őszintén megmondom, egész évben azt hallgattam, hogy a középiskolában nem csinálhatod ezt, ott jól meglesztek nevelve” vagy épp amit én kérek tőletek az semmi, ahhoz képest, ami a középiskolában lesz, minden nap írni és felelni fogtok”. Szóval konkrétan rémisztgettek minket, nem mintha nem féltünk volna eléggé e nélkül is. Jött a szeptember, az első tanítási nap, amikor is a torkomban egy hatalmas gombóccal álltam új életem kapuja előtt és általános iskolai tanáraim szavai csengtek a fülemben. Az osztályterembe lépve azonban a félelemmel együtt az előbb említett mondatok is elszálltak.

Beismerem, a középiskola szabályai és szokásai merőben mások, mint általános iskolában, de a rémisztő elképzelés, ami a suliról született az ellenkezője annak, ami valóban ránk kilencedikesekre várt. A tanárok – talán egy-két kivétellel – teljesen segítőkészek voltak. Kaptunk egy apró bevezetést, nem dobtak minket rögtön a mély vízbe, mint ahogy azt általánosban ígérgették. Persze, ezt tanára válogatja, de nekem pozitív csalódás volt. Szóval azt mondom, nem éri meg ezen aggódni.

Az előzőkkel ellentétben, a leendő osztályommal nem riogatott senki, mégis talán ettől tartottam a legjobban. Az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban tudok mondani, hogy a sok ismeretlen ember, akiket szeptember első tanítási napjától az osztálytársaidnak kell hívnod, hasonlítanak rád. Máskülönben nem választottátok volna ugyanazon iskolát és osztályt. Így sokkal egyszerűbben találtok egymásra. És még ha elsőre nem is ismerkedsz össze mindenkivel, idővel változni fog ez is. Légy nyitott, ne félj beszélgetni, ismerkedni, hisz a hosszú utat, ami az érettségéig előttetek áll, velük fogod megtenni! Nem biztos, hogy mindenkivel szimpatizálni fogsz az évek alatt, de a kevésbé rokonszenves emberek nem számítanak a barátaid mellett.

Az első megpróbáltatás számomra az volt, hogy megint én voltam a legkisebb. Két kezemen nem tudom megszámolni, hányszor hívtak „Gólyának”. Először fura volt, aztán vicces, de elég hamar abbamaradt ez a becenévféle. Legkisebbként rengeteg, számomra ismeretlen íratlan szabállyal kellett megismerkednem (előre köszönök a felsőbb éveseknek, MINDEN tanárnak köszönök…stb.) Miután ezeket megtudtam és betartottam őket, minden rendben volt. Már nem hangoztatta mindenki, hogy gólyák vagyunk… teljesen beleolvadtunk a diákéletbe. A tanárok, a diákok és mi magunk is megszoktuk, hogy a középiskola részei lettünk.

Az egészet összegezve tehát, igazán nincs okod félni. De kit álltatok? Én is féltem, bármit mondtak. A lényeg, hogy ne tarts tőle túlságosan! Ismerd meg a tanáraid, az osztálytársaid a felsőbb évesek elvárásait, és minden sínen lesz! Ezt a beilleszkedést mindenkinek túl kell élni, ezután jön csak a középiskolai élet java.

Cikk megosztása:
Copyright
BAM
©2018 Új Fejezet Békés Megyéért
Ifjúsági Egyesület
Minden jog fenntartva!